A pénz a legfontosabb motiváció a magyar munkaerőpiacon

A munkahelyválasztást befolyásoló öt leggyakoribb tényező mindkét nem számára azonos, azonban – a társadalmi berendezkedésünkre visszavezető okok miatt – a nők és a férfiak elvárásai között néhány attribútum jelentős eltérést mutat. A munkahely kényelmes megközelíthetősége és a távmunka/home office lehetősége sokkal fontosabb a nőknek, mint a férfiaknak, ezek mellett pedig az egyenlő bánásmód is kiemelt jelentőséggel bír a hölgyek számára.

Bár az első öt tényező az iskolai végzettség szempontjából is azonos eredményeket mutat, ugyanakkor a preferencia sorrendben látványos eltéréseket láthatunk, sőt további mozgatórugók kapcsán is különbségek mutatkoznak. Az alapfokú végzettséggel rendelkezők számára a fizetésnél is jóval meghatározóbb szempont a kellemes munkahelyi légkör, és többre értékelik a munkahely kényelmes megközelítését vagy az egyenlő bánásmódot, mint a közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők. Az adatokból az látszik, hogy a középfokú végzettséggel rendelkezők aggódnak leginkább a megélhetésük miatt: nekik a fizetés, a munka hosszú távú biztonsága sokkal fontosabb, mint másoknak. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára a top befolyásoló tényezők mellett a kényelmi és minőségi faktorok is fontosak. Számukra többet nyom a latba a távmunka/home office lehetőség, a munka érdekessége, a modern technológiák alkalmazása vagy az, hogy a leendő cégük minőségi terméket kínáljon.

Elvárások és a valóság

Amikor arról kérdezték a válaszadókat, hogy hogyan jellemzik a számukra fontos értékek mentén a jelenlegi munkáltatójukat, szintén jelentős különbségek mutatkoztak a tapasztalat és az elvárások között, vagyis a munkavállalók nem azt kapják a mindennapokban, amit általánosan fontosnak tartanak vagy amire vágynak.

A válaszok alapján a munkavállalók azt értékelik leginkább a jelenlegi munkahelyeikben, hogy jól megközelíthető a lokáció és biztos állásuk van. A számukra legfontosabb szempontot, a fizetést csupán a kilencedik helyre teszik azon a listán, amelyben a cég jó tulajdonságait rangsorolják.

A kellemes munkahelyi légkör tekintetében is van hova fejlődniük a munkaadóknak, mert ez a munkavállalók által ideálisnak tartott munkahely második legfőbb ismérve, ugyanakkor a jelenlegi munkaadójuk által kínált értékek között csak a negyedik helyen jelölték meg.

A munkáltatók számára mindezek mélyebb megértése, a vágyak és valóság közötti szakadék áthidalása egy tálcán kínált lehetőség ahhoz, hogy egy vonzóbb értékajánlat kialakításával egy megnyerőbb munkáltatói márkát építsenek.

Nem minden szektor egyformán vonzó

Az IT szektor – az elmúlt években végbement mélyrepülése ellenére – továbbra is a legattraktívabb szektor Magyarországon. Ezt egyre szorosabban követi a második helyen álló BSS (üzleti szolgáltató szektor), míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára az élettudományok és az autóipari vállalatok értek fel. A szektorok vonzereje között meglehetősen kicsi a különbség, a munkaadók így nem csak a saját szektorukon belül versenyeznek a tehetségekért, de más szektorokkal is kénytelenek harcba szállni.

Eltérő mértékben, de szinte majdnem minden szektor képes volt javítani a vonzerején a tavalyi évhez képest. Látványosan nőtt a BSS, az autóipar, a gyártó-termelő és a HORECA szektor képviselőinek vonzereje, a telekommunikációs szektoré azonban jelentősen csökkent, a pénzügyi szektor cégei pedig stagnálnak ebben a tekintetben. A vonzerő ugyanakkor nem minden: a legvonzóbbnak tartott szektorok általános ismertsége messze átlag alatti. Ebből a szempontból jóval kedvezőbb helyzetben vannak a szélesebb körben ismert fogyasztói márkával bíró munkáltatók, mint például a kiskereskedelmi, a telekommunikációs vagy a pénzügyi szektor szereplői.

Kell a béremelés

A Randstad év elején publikált HR Trends kutatása szerint a felmérésben részt vevő cégek csaknem mindegyike arról számolt be, hogy fizetésemelést hajtott végre 2023-ban – ráadásul a vállalatok egy része az eredetileg tervezettnél nagyobb mértékben.

Ennek ellenére a Randstad Employer Brand Research válaszadóinak alig nyolcada (12 százalék) érzi úgy, hogy munkáltatója teljes mértékben kompenzálni tudta őt az infláció hatásai miatt, harmaduk (34 százalék) szerint a fizetésemelésük csak részben kompenzálta az infláció miatt megnövekedett költségeket. Közel harmaduk (29 százalék) pedig semmilyen támogatást nem kapott a munkáltatójától. A kompenzációban nem részesülő munkavállalóknál közel kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy felmondanak (41 százalék), mint azoknál, akik kaptak valamilyen támogatást (23 százalék).

A Randstad Employer Brand kutatás arról is megkérdezte a munkavállalókat idén januárban, hogy milyen mértékű béremelésre számítanak 2024-ben. Majdnem minden negyedik munkavállaló annyira pesszimistán látta a helyzetet, hogy nem is számított béremelésre. A válaszadók több mint harmada 1-10 százalékos emelést várt, a többiek ennél többet prognosztizáltak. Az év elején publikált HR Trends kutatásból azonban kiderült, hogy a munkáltatók közel kétharmada 1-10 százalék közötti béremeléssel tervez. Így aki többre számított, annak csalódnia kellett.

Stabilizálódó fluktuációs szint

A munkahelyváltási hajlandóság nem változott jelentősen tavalyhoz képest, és stabilizálódni látszik. 2024 elején a felmérésben részt vevők 15 százaléka mondta azt, hogy a kutatást megelőző 6 hónapban munkahelyet váltott, és 30 százalékuk tervez váltani a következő fél évben. Ezek a számok a tavalyi eredményekhez - ebből az látszik, hogy az elégedetlenkedőknek csak a fele váltott valójában munkahelyet.

Egyértelműen kiderül a kutatásból, hogy minél fiatalabb generációhoz tartozik a munkavállaló, annál nagyobb a valószínűsége, hogy munkáltatót vált: a 18-24 éveseknél közel 20 százaléka váltott 2023 második felében, míg az 55-64 éveseknek mindössze a 9 százaléka.

Iskolai végzettség alapján a legerősebb váltási szándék az alapfokú végzettséggel rendelkezőknél figyelhető meg: a csoport válaszadóinak több, mint harmada szeretne új munkáltatót. A középfokú végzettséggel rendelkezőknek is közel harmada váltana, de csak nagyon kevesen (7 százalék) tudják elképzelni a cégen belüli váltást, előrelépést.

A hazánkba érkező új beruházások zöme a kevésbé fejlett, munkalehetőségek szempontjából szűkösebb lehetőségeket kínáló vidéki lokációkat célozza meg. Az állások betöltése érdekében a harmadik országokból érkező munkaerő mellett gyakran szóba kerül az országon belüli mobilitás kérdése. A magyarokról az az általános vélekedés, hogy nehezebben költöznek, és a legtöbben a potenciális munkaerő létszámának felmérésekor irányonként egyórányi ingázási távolságot szoktak figyelembe venni.

Az Employer Brand kutatásból kiderült azonban, hogy mégsem vagyunk annyira röghöz kötöttek, ha felcsillan egy jobb állás reménye. A felmérésben részt vevő felsőfokú végzettséggel rendelkezők több, mint fele hajlandó országon belül költözni egy jobb álláslehetőségért: 12 százalék feltétel nélkül, 45 százalék pedig abban az esetben, ha a munkáltató anyagilag támogatja a költözésben. Közel ugyanez igaz az alapfokú végzettséggel rendelkezőkre (12,5 és 37,7 százalék). A középfokú végzettségűek azok, akik kicsivel kevésbé mobilisak.

Emellett az ingázási hajlandóság tekintetében is meglepő eredmények születtek: akár a napi 3 óra utazás is belefér a közép- és felsőfokú végzettségűek majdnem 18 százalékának, de az alapfokú végzettségűek 15,3 százalékának is.

Sokan mennének külföldre

A magyar munkavállalók nem csak az országon belül mobilisak: a 18-24-es korosztály túlnyomó többsége (59 százaléka) nyitott a külföldi munkavállalásra. Elsősorban a fizikailag közelebbi, autóval és tömegközlekedéssel is jól megközelíthető nyugati lokációkat, mint például Németországot, Ausztriát, Svájcot, Hollandiát vagy az Egyesült Királyságot részesítik előnyben. A 25-54-es korcsoport csaknem fele, és meglepő módon az 55-64-esek harmada is számításba veszi, hogy tőlünk nyugatabbra vállaljon munkát.

Az alapfokú végzettséggel rendelkezőket foglalkoztatja leginkább a külföldi munkavállalás, 53 százalék fontolgatja, de a felsőfokú végzettségűek 48,6 százaléka és középfokú végzettségűek 42,4 százaléka is költözne egy jobb állás reményében.