Az online vásárlásoknál uniós előírás, hogy 14 napig kérdezés nélkül visszaküldheted az árut. (Ami annyiban felemás megoldás csak, hogy ha ugyanazt az árut, mondjuk egy becsomagolt elektronikai eszközt a fizikai boltban veszed meg, a kipróbálás lehetősége nélkül, pusztán a dobozát látva, azt már nem viheted vissza, hogy nem megfelelő.)
Ez a rendelkezés a vásárlókat védi, de rengeteg visszaélést is szül. Sokan rendelnek öt ruhát úgy, hogy tudják előre, hogy csak az egyiket, a legjobbat akarják megtartani. Vagy eleve három méretben kérik ugyanazt a ruhát, az egyik csak jó lesz már felkiáltással. Futball vébé döntője után visszaküldött nagyképernyős tévék, karácsony után visszaküldött műfenyők, hóviharos időszak után visszaküldött aggregátorok mind azt jelzik, hogy sokan visszaélésszerűen használják a visszaküldés lehetőségét. (Az amerikai Amazon például megengedi, hogy az október elseje után vásárolt tárgyak karácsony után is visszaküldhetőek legyenek, hátha ajándékba vásárolták azokat.)
Az Egyesült Államokban évről-évre nő a visszaküldött áruk mennyisége, lassan meghaladja az évi ezermilliárd dollárt az értékük, ennek harmada az év végi ünnepek környékén valósul meg. (2019-ben még "csak" 310 milliárd dollár volt a visszaküldött áruk értéke egy év alatt.)
A kibontott műszaki cikkek, az eltávolított védőfóliás termékek már nem mehetnek vissza újbóli eladásra, jó esetben leértékelve dobják őket piacra. Azonban a kipróbálásuk, ellenőrzésük és mozgatásuk annyi energiát igényel, hogy az olcsóbb termékeket egyszerűbb kidobni, nem éri meg őket szállítani, ellenőrizni, újracsomagolni, újra raktározni és leértékelve eladni, főleg ha a postaköltséget megint az eladó állja.
A legrosszabb sorsa a ruhaneműknek lesz, azok a legtöbb esetben a szeméttelepen végzik, különösen az olcsó, fast fashion darabok és a luxus darabok, amiket nem akarnak leértékelve eladni. Nem éri meg az energiabefektetést, hogy átvizsgálják az árukat, hogy hibásak-e, voltak-e használva és így tovább. A szép szakmai kifejezés a sorsukra a D.I.F, Destroy in Field.
Az Egyesült Államokban az átlagos visszaküldési arány 20%, a ruhaneműeknél ez akár a duplája is lehet, de jellemzően minden harmadik ruhadarabból egyet visszaküldenek. Vannak, akik már "return crisis"-ről beszélnek, annyira megnőtt a visszaküldés aránya.
(Érdekes módon a "hozd vissza, semmit nem kérdezünk" üzletpolitika még a hagyományos piacról származik, JC Penney's üzletek tulajdonosa találta ki. De míg a fizikai üzletekbe 2% körül volt a visszahozott áruk arány, a netes rendelések esetén már egy nagyságrenddel nagyobb ez az arány. Egyébként a fizikai üzletekbe is egyre több a visszavitt áru, mint néhány évtizede, ma már eléri a 6-8%-ot a visszavitel aránya.)
Az Amazon legkisebb franciaországi raktárában még 2018-ban három hónap alatt 300 ezer terméket dobtak ki, mert olcsóbb volt, mint újra eladni őket. De hasonló leleplező videó készült az angliai Amazon raktárban is.
Most már vehetsz raklapszámra visszaküldött termékeket 10-15%-os áron, de akár licitálhatsz is egy-egy adagra, mint mondjuk 72 darab testápolóra tizedáron. Ez már egy fokkal jobb, mint a megsemmisítés.
Tele a youtube ilyen raklap-kicsomagolós videóval, ez a youtuber is vett egy raklapnyi vegyes terméket a cégtől. A végén kiderült, hogy a piaci ár 6%-áért vette meg a termékeket. A vételár is elárulja, hogy valószínűleg ingyen adták át a webshopok a cégnek a visszaküldött árut, annyit nyertek csak rajta, hogy nem kellett még a szemétszállításért és a lerakásért is külön fizetniük. Egy gondosan felépített raktárban hatalmas munka lenne a visszaküldött ruhaneműt átvizsgálni, típus, méret, szín szerint újra kategorizálni, ha címke hiányzik róla, újra címkézni és visszatenni a megfelelő helyre, ha hibátlan. Gyakran jobban járna a webshop, ha nem kérné vissza az árut, csak visszaküldené a pénzt, ha nem jó a termék. Azért nem csinálják csak, mert sokan visszaélnének vele. (Mi már jártunk úgy, hogy rosszul volt megadva a méret, vagy hiányzott a kétrészes ruha egyik fele és bár a pénzt visszaküldte a webáruház, az árut nem kérte vissza, mert így olcsóbb volt neki.)
A fenti weboldalon például 320 dollárért vehetsz most egy raklap cipőt, férfit, nőit, gyereket vegyesen:
A leírás szerint a raklapon cirka 364 pár cipő van, plusz-mínusz 5%, mindegyik szép futártasakba becsomagolva, ahogy a vásárlók visszaküldték vagy át sem vették azokat. Szintén most vár rád bő 300 kilogrammnyi Home Depot vegyes visszaküldött áru is, jelenleg 216 dolláron áll a licit, a leírásból nem derül ki, mi is lehet benne. Kb. száz darab át nem vett és elvesztett, bontatlan csomag is a tiéd lehet, 320 dolláért, igazi zsákbamacska, mi lehet a száz csomagban, mert bármi lehet.
De a további példa kedvéért tiéd lehet 11 darab Iphone 12 pro max és iphone 14 vegyes csomag is 1.250 dollárért. (Ez utóbbi nem lehet olyan nagy vétel, mert nem érkezett rá egy ajánlat sem lejárat előtt hét perccel. Ahogy a 300 darab kisállatjáték sem érdekelt senkit 260 dollárért.)
Egyre többen élnek abból, hogy ilyen cégektől rendelnek egy-egy raklapnyi árut és az ebay-en vagy Craigslisten kiárulják azokat a termékeket, amiket el tudnak adni.
Az Egyesült Államokban már üzletláncok is alakultak a visszavett áruk újraeladására, amik a használtruha-boltok mintájára működnek. Minden szerdán van árufeltöltés és napról-napra egyre olcsóbbak a termékek, kedden a maradékot szinte már ingyen lehet elvinni. Minden, de tényleg minden oda van ömlesztve hatalmas tárolókba, öt dollárért éppúgy találhatsz egymás mellett egy bontatlan Sony felsőkategóriás fejhallgatót, mint egy értéktelen kacatot a sok ezer másik termék mellett. Igazi kincsesbányák ezek a boltok azoknak, akik élvezik az ilyenfajta vadászatot, mert tényleg bármire rá lehet bukkanni egy-egy konténer alján.
Mindezek ellenére is csak az Egyesült Államokban több tízmillió tonna visszaküldött termék végezte tavaly a szeméttelepen.
Az online kereskedő cégek már próbálnak harcolni a jelenség ellen, hiszen az ingyenesen kiküldött és visszaszállított termékek futárköltsége gyakran több, mint amennyiért újra el lehetne adni őket (már ha nem éppen a szeméttelepen végzik). Az Amazon külön megcímkézi azokat a termékeket, amit sokan visszaküldenek, hogy a vásárlók többször is gondolják meg, hogy vesznek-e belőle. (Az Amazon nem csak a saját termékeit értékesíti a honlapján, hanem külső kereskedők termékeit is.) Mások csökkentik a visszaküldési időt, nem engednek egy rendelésben X darab terméknél többet rendelni, postai visszaküldés helyett egy adott címen kell leadni a csomagot és egyre többen szüntetik meg az ingyenes visszaküldés lehetőségét.
Hiába próbálnak meg harcolni a kereskedők a legfőképp általuk generált problémával szemben (az Egyesült Államokban nem az előírások, hanem a piaci verseny alakította ki az ingyenes kiszállítás és visszaküldés lehetőségét), nagyon messze még a várt cél, hogy leszoríthassák azt a pazarlást és környezetszennyezést, amit a visszaküldött áruk okoznak.
Ha online rendelsz, érdemes végiggondolnod, hogy szükséged van-e további ruhákra, ha már be sem tudod csukni a szekrények ajtaját a meglévő darabok miatt vagy biztos szükséged van-e a megrendelt barkácsgépre. Ha igen, akkor is érdemes utánaolvasnod tesztekben és véleményekben, hogy olyan lesz-e a termék, mint vártad. Érdemes nem a telefon kicsi kijelzőjén rendelni két villamosmegálló között, hanem átgondolva egy monitor előtt, hogy ne a csomag kibontása után jöjj rá, hogy a ruha nem is kék, hanem lila, nem is kereknyakú, hanem V és egyébként is slim fit, amit nem szeretsz. Ja és már meg is bántad, mert igazából semmi szükséged egy újabb ruhára.
Azzal teszed a legjobbat a világgal, ha nem veszel meg valamit, mert akkor azt nem kell legyártani és elszállítani. De ha valóban szükséged van rá, legalább rendelj körültekintően és átgondoltan, hogy minél kevesebb szemét keletkezzen a sok visszaküldött áru miatt. Ha alszol rá egy-két hetet a vásárlás előtt, az a legokosabb, amit csinálhatsz a felesleges impulzusvásárlások ellen.
