Március 12-én még arról írhattam, mennyire pozitív, hogy a részvénypiac lefelé fordulása ellenére se öntöttek el a panaszkodó, pánikoló levelek. Úgy tűnik, hogy az érintettek csak erre a „felhívásra” vártak. Szigorúan a korábban és mostanság kapott levelek szófordulatait idézve: családok pénzügyi jövőjének megmentőjéből egy csapásra elsőszámú közellenséggé fokozódtam le (vagy épp léptem elő, nézőpont kérdése). Miközben naponta tucatjával törlöm a világ minden tájáról érkező emaileket, sokat gondolkodok, mit csinálhattam volna másképp.

A bántó őszinteségemet megtartva rögtön az elején leszögezem, hogy egyáltalán nem érdekel, mit gondolsz rólam. Régen rossz lenne, ha bármi szerep jutna a véleményednek az értékrendem, életem alakításában. Nem mondok ezzel semmi újat, ha olvastad az „Egy ironman vallomásai” című könyvemet. Ezzel viszont el is érkeztünk egy fájóan gyenge ponthoz a funkcionális analfabéták országában: az olvasáshoz, és az olvasott szöveg megértéséhez. Nem csak a számodra kedvező üzenetek kihámozására gondolok, hanem az olvasott szöveg egészének megértésére, átgondolására, majd a kapott információk alapján történő önálló, felelős döntéshozásra. (Akinek nem inge, ne vegye magára! A többieknek viszont ideje felöltözni.)

Az utolsó szó jogán álljon itt néhány olyan gondolat, ami segíthet azoknak, akik vállalják a felelősséget a saját életükért. A többiek úgyis menthetetlenek, vírushelyzettől teljesen függetlenül.

„Elítéllek, mert nem tártad fel a kockázatokat”

Hívjuk csak Tamásnak a fenti üzenet küldőjét, ha már a szülei így nevezték el. Tamás a megjelent könyveimnél is hosszabb terjedelmű üzeneteiben és Facebook kommentjeiben rendíthetetlenül kitart az álláspontja mellett, miszerint az én „profin dübörgő marketing gépezetemnek” nem tett volna jót, ha az osztalékfókuszú (vagy bármilyen) részvénybefektetés kockázatait is korrektül feltárom, ezért szándékosan elhallgattam azokat. (Tamás talán egy fél sörrel gazdagított, amennyiben egyáltalán megvásárolta az Osztalékból szabadon könyvemet, ilyen vonzó matek mellett pedig ember legyen a talpán, aki nem csábul el és dönti romba gyanútlan áldozatai életét.)

Egyébként az Osztalékból szabadon könyv 135-141. oldala között található egy „Őszintén a kockázatokról” című fejezet, de mivel Tamás példányából ez valószínűleg nyomdai hiba folytán hiányozhat, lépjünk ezen túl nagyvonalúan. Arra gondolni se merek, hogy valaki végig se olvassa azt a könyvet, ami alapján végül elkezdi befektetni a pénzét. Szeretném hinni, hogy ilyen a világon sehol nem létezik.

2014. május 31-én jelent meg az első írásom az Osztalékportfólió oldalon. Nem tegnap volt. Aki legalább egy Google keresés erejéig veszi a fáradságot, hogy utánanézzen, mit gondolok a részvénybefektetés kockázatáról, és mit kommunikáltam eddig a témában, egész sok ingyenesen elérhető, hasznos információt találhat. (És még egy fél sörre se kell „meghívnia”, csak hát megint ez a fránya olvasás…)

2017 februárjában egész érthetően sikerült kifejtenem, hogy a részvénypiaci hullámzás miért nem azonos a kockázattal. (Itt olvashatod.) Ha zavartak a több mint három éve leírtak, már rég nem kellene a részvénypiacon lenned, mert nincs ott a helyed. Volt lehetőséged átgondolni és kiszállni bőven a mostani visszaesés előtt.

2019 márciusában figyelmeztettelek: „irreális olyan elvárást támasztanod magaddal szemben, hogy te leszel az első olyan befektető a világon, aki sosem téved, ezáltal osztalékcsökkentésre sem kerül majd sor a portfóliódban”. (Itt olvashatod.) Valóban nem mentem házhoz, hogy az ágyad szélén felolvassam elalvás előtt.

A napokban is írtam néhány gondolatot arról, hogy egész biztosan nem ússzuk meg a koronavírus szituációt osztalékcsökkentések nélkül, ahogy senki se ússza meg érintetlenül a világgazdaság „leállítását”. (Ezt itt találod.) Tényleg nagyon rosszul érezném magam, ha ez a mostani lenne az első írásom az osztalékcsökkentés témájáról, a kockázatokról és az elkövethető hibákról. De a jelek szerint emiatt pont nem indokolt az önostorozás.

2018 februárjában követtem el a beszédes "Jöhet az összeomlás, miután ezt a négy kérdést átgondoltad!" című írást. A végén szereplő Charlie Munger gondolatot minden egyes részvénypiaci tranzakció előtt elolvastatnám brókerként az ügyféllel, és ugyanúgy pipálással elfogadtatnám, mint az Általános Szerződési Feltételeket a számlanyitáskor.

"In fact, you can argue that if you're not willing to react with equanimity to a market price decline of 50% two or three times a century you're not fit to be a common shareholder, and you deserve the mediocre result you're going to get compared to the people who do have the temperament."

"A hangjegyek közti szünet, az maga a zene". Debussy mondása frappánsan leírja, amit az elmúlt hetek részvénypiaci árfolyameséséről gondolok. A befektetés számomra jóval többet jelent annál, hogy meredek zuhanások idején aktív gombnyomogatásba kezdek, és szépen bevásárolok. A hosszú távú sikerhez legalább ennyire fontos, hogy mivel töltöm az időt az egyes tranzakciók között. Aki a „szünetnek” (a folyamatos tanulásnak, felkészülésnek, stratégiaalkotásnak) nem szentel elég figyelmet, az időnként talán észre sem veszi, ha megszólalnak a hangszerek (felbukkannak a kiemelkedő lehetőségek), és ha még hall is valamit, gyakran csak bántja a fülét a „zaj”. Nem a mostani részvénypiaci csökkenés ihlette ezt a néhány előző mondatot. 2015 szeptemberében írtam. Ma se tudnám jobban megfogalmazni, csak hát el kellene olvasni legalább az ingyenesen rendelkezésre álló anyagokat mielőtt pénzt fektet be az ember, mert az tényleg elég drága mulatság mindenféle háttértudás nélkül. (Amerikai barátunk, Brian mindjárt beszámol róla.)

Egy dolgot garantálhatok Neked: osztalékbefektetőként mindenképp kerülsz majd olyan helyzetbe, hogy vásároltál egy – a képzésen átadott szabályaim betartása esetén – stabil osztaléktermelő részvényt, ami folyamatosan pénzt tesz a zsebedbe, ugyanakkor az árfolyama mélyen a bekerülési árszinted alá esett. Ne áltasd magad, lesz ilyen! (2015 júliusában írtam ezt. Áruld el, miben más a mostani helyzet a csaknem 5 éve felvetetthez képest! Éppen csak időzíteni nem tudtam, hogy mikor fog ez bekövetkezni.)

Még két hivatkozás, mielőtt továbblépek:
Ellenség a tükörben? (2015. január)
Szülinapi vacsora, egy érdekes csavarral (2015. június)

A fentieket egyáltalán nem Tamás miatt, és nem is neki válaszul szedtem össze, hiszen úgysem az erőssége az olvasás. Úgy gondolom viszont, hogy a jelenlegi piaci helyzetben sokak számára hasznos lehet a fent hivatkozott írások (értő) olvasása és átgondolása.

Megtarthattam volna magamnak

Ezt is felvállalom, hadd essen az S&P 500-nál is gyorsabban a népszerűségi indexem. Az elmúlt hetekben sokszor járt a fejemben, mennyivel könnyebben kezelném a mostani piaci helyzetet, ha annak idején nem írok könyvet, nem készítek tréninget, hanem megtartom magamnak a sok év alatt összeszedett tudásanyagot. Sokkal könnyebb lenne a piactól eltávolodva gondolkodni, ha nem „követnének” és próbálnának velem levelezni több ezren.

Nem véletlen, hogy a neves befektetők közül John Templeton a Bahamákon tengette napjait, Warren Buffett egy „poros kisvárosban”, Omahában horgonyzott le, Guy Spier Svájcban éldegél a családjával. Mindegyikük számára elérhető lehetőség volt, hogy New York pénzügyi negyedének közelében éljen, luxus körülmények között. Csak éppen a nyugodt, független gondolkodást sokkal könnyebb nyugodt környezetben gyakorolni. A nyugodt környezethez pedig nem járul hozzá a „Látod ezt?”, „Mit reagálsz erre?”, és hasonló levelek özöne. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az igazán eredményes befektetők úgy szeretnek, szerettek elemezni, hogy a részvényárfolyamra már csak akkor néztek rá, amikor konkrét elképzelésük volt arról, hogy az adott célpont milyen értékeltség mellett érdekelheti őket. Az árfolyam tehát az utolsó információ, nem pedig az első! Éppen ezért általában az a válaszom, hogy „Nem látom.” és „Semmit nem reagálok.” Nyilván továbbra is hiába győzködnélek, mert vonzó lehet a karanténban a villogó zöld-piros képernyőt nézegetni. Vonzó, bár meglehetősen drága hobbi.)

Egyértelműen egyszerűbb lenne most nekem, ha sose teszem közzé a könyvben leírt, tréningben átadott tudást. Szép csendben, a jelenleginél jóval nagyobb nyugalomban vásárolhatnám az osztalékrészvényeket, miközben talán csak a szűk családi kör tudná, hogy mit csinálok. Az Xbox vásárlásról szóló számla dátuma alapján 2014. szeptember 5-én történt, hogy „nyugdíjba szándékoztam menni”. Nem jött össze, mert 32 évesen még nem tudtam nyugodtan ülni. Ma se tudnék, erre tökéletesen rámutatott a mostani részvénypiaci esés. Ugyan megélnék a beérkező osztalékokból, mégis szükségem van arra az érzésre, hogy valamilyen aktív, értékteremtő tevékenység által olyan plusz bevételt termeljek, amit folyamatosan be tudok fektetni, az osztalékaim visszaforgatása mellett.

Máris csökkennek azok az osztalékok

Egyáltalán nem látom annyira drámainak a részvénypiaci helyzetet, amilyennek sokan szeretnék beállítani. A napokban viszont annyi videót és hanganyagot készítettem erről, hogy itt csak a lényegre szorítkoznék.

A koronavírusnak, illetve kezelésének egyértelműen vannak, lesznek valós gazdasági hatásai. Egy néhány napja írt angol nyelvű anyagomban ugyanakkor neves befektetők egész sorát hivatkoztam (Warren Buffett, Guy Spier, Vitaliy Katsenelson és a sorból némileg kilógó Morningstaros elemző csapat jut hirtelen eszembe), akik mind úgy látják, hogy a szokásosnál gyorsabb lehet a kilábalás a recesszióból, mert a termelőeszközök nem sérültek, a munkaerő is adott, és ezúttal a pénzügyi rendszer túlélése se kérdőjeleződött meg. (A világ legnagyobb vagyonkezelője, a BlackRock vezérigazgatója is ilyesmit fejtegetett legújabb írásában.)

Senki nem tudja, mit hoz a jövő, így az én véleményem pont annyit ér, mint a tiéd vagy a sarki zöldségesé. Mégis felvállalom, hogy tartok tőle, hogy jelenleg csak egy figyelmeztetést kaptunk, milyen az, amikor a monetáris és fiskális eszközökkel folyamatosan alátámasztott piacon szembejön valami váratlan. A disztorziót szerintem csak fokozza, ha az amerikai jegybank valóban közvetlenül beavatkozik majd a részvénypiacon, feneketlen pénztárcával erősítve a vevők táborát. Ha a piacgazdaság bármilyen szabálya érvényes még, akkor az ilyen beavatkozásoknak hosszú távon nem szokott jó vége lenni. Ha most nem találhatja meg az egyensúlyi pontját a piac (legyen az akár 1,500 pontos S&P indexnél), akkor majd megtalálja később, és az még jobban fog fájni. A legtöbb bejelentett intézkedésnek persze megvan a létjogosultsága egy rendkívüli helyzetben (a részvénypiaci beavatkozásnak talán nincs), ettől viszont mellékhatásokkal még számolni lehet. És itt nem az aranyrudakat jutalékért áruló ügynökök által képviselt hiperinflációs rémmesére gondolok elsősorban.

A napokban történt már néhány osztalékcsökkentés a portfóliómban. Összegszerűen egyelőre nem számottevő a hatás, a tanulságokat viszont mindenképp szeretném levonni egy külön bejegyzés keretében, amit folyamatosan frissítek majd, ahogy érkeznek a bejelentések. Nem nehéz megjósolni, hogy a diverzifikáció fontossága lesz az egyik legnagyobb tanulság.

Hi Brian!

Ígértem, hogy röviden megosztom az amerikai Brian történetét is, aki jó ötletnek találta úgy befektetni egy 40 oldalas hírlevél iránymutatásai alapján, hogy annak mindössze egyetlen bekezdését futja át, és a szemével abban is csak a félkövérrel szedett részvényazonosítókat keresi, majd azonnal megveszi a „célpontokat”. Brian ma nem kezeli túl jól a jelentős lebegő árfolyamveszteségét, mert valójában fogalma sincs, hogy milyen stratégia mentén, milyen cégekbe fektetett be. Csak idő kérdése volt, mikor bizonyítja be Mr. Market, hogy a Brian által képviselt „take it easy” mentalitásnak vannak korlátai. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy szerintem mibe érdemes befektetni. Azt szoktam válaszolni, hogy szerintem abba, amihez értesz. Ennek megfelelően annyi pénzed legyen osztalékrészvényekben, ami összhangban van a tudásszinteddel és tapasztalatoddal. Különben úgy jársz, mint Brian, aki legutóbbi levelében kifejtette, hogy már rá se tud nézni a részvényeire, és inkább hosszú ideig nem is akarja látni az árfolyamokat. (Ismerős hozzáállás, a 2008-as összeomlás idején hasonló játszódott le bennem is, miközben „jobbnál jobb” befektetési alapokban ültem, és persze szuper magyar részvényeim is voltak. Nem volt még meg a mostani tudásom, így kiszolgáltatottnak éreztem magam.) Brian azzal zárta a levelét, hogy reméli, tanultam valamit abból, amilyen helyzetbe sodortam őt. A levelére ugyan nem válaszoltam, de szerintem én már 2008-ban megtanultam azt a leckét, amit ő most kapott meg.

Brian és Tamás nem olvas túl sokat. Brian és Tamás alapos informálódás nélkül fekteti be a pénzét. Brian és Tamás rendkívül szeret engem, amíg felfelé mennek az árfolyamok, utána viszont bűnbakként mutogat rám. Brian és Tamás nem sokat tud a felelős döntéshozásról. Ne legyél olyan, mint Brian és Tamás! (Jelen írásban szereplő személyek természetesen egytől egyig kitalált szereplők… lehetnének egy ideális világban.)

A korrektség kedvéért

Ebből a két keresztnévből senkire nem lehet ráismerni, ugyanakkor a felvetéseik által közvetített üzenetekből mindannyian tanulhatunk. „Szolgáltatóként” az elmúlt hetek megmutatták számomra, hogy a többség addig a „barátom”, amíg felfelé menetel a piac. Véletlenül se akarnak tanulni, csak pénzt csinálni. Bárhogy. Sokat nem tesz hozzá az életemhez ez a fajta „együttműködés”, ezért a jövőben nem ragaszkodok a magyar hírlevelek havi rendszerességű megjelentetéséhez. Így is bőven van (vagyis lenne) már mit olvasni az archívumban.

A korrektség kedvéért hangsúlyozom, hogy rengeteg gondolkodó, általam megfelelő hozzáállásúnak tartott ember is rátalált az OsztalékPortfólió oldalra az évek során. Velük továbbra is megmarad a kapcsolatom, egy másik platformon. Sőt, ez a kapcsolat talán ma erősebb, mint korábban. A magyar honlap változatlanul megmarad a megjelent képzési anyagok felületeként, a rendszeres magyar nyelvű cikkírással kapcsolatban viszont van mit átgondolnom.

Zárásként, az utolsó szó jogán még ennyit:
A befektetés olyan, mint a horgászat. Minél többet vagy kint a vízen, annál nagyobb esélyed van jó fogásokra. A portfólióépítés éveket vesz igénybe. Ha egyáltalán nem fog meg a pecázás érzése, csak egy zsák halat akarsz, mégpedig most azonnal, akkor az általam képviselt osztalékbefektetés nem lesz a te utad. Ha viszont ráérzel az ízére, megszereted a folyamatot, akkor örömmel, motiváltan fogod évtizedeken át csinálni, az eredmények pedig jönni fognak. Más hozzáállással nincs értelme.