A hónap során általában egy telefonos jegyzetbe rögzítem a szembejövő témaötleteket, hogy amikor eljön „a nagy nap”, ne kelljen hirtelen kitalálni a tutit. Az elmúlt hetek bővelkedtek olyan emailekben és egyéb érdekességekben, melyek megint elég sokszínűvé és sok szempontból aktuálissá teszik a hírlevelet. Akinek nem inge, remélhetőleg az alábbi néhány kritikusabb észrevételt sem veszi magára.

Drága a dollár, most mi legyen?

300 fölötti dollárárfolyamnál rengeteg olyan emailt kaptam, hogy „mi lesz most”, mert „ennyiért azért már nem váltja dollárra a megkeresett forintját az ember”, akkor pedig „nem is lehet amerikai részvényekbe befektetni”. Mindenkit arra buzdítottam, hogy olvassa el az ingyenesen elérhető magyar hírlevelek eddigi számait, mert az ötévnyi archívumban többek között arra is választ lehet találni, hogyan gondolkodom a devizaárfolyamok hullámzásával kapcsolatban. Mivel azonban nincsenek olyan illúzióim, hogy a címzettek 1-2%-ánál több nekiállt volna az olvasásnak, ünnepeljük meg a 300-as árszint (átmeneti?) áttörését egy frissített összefoglalóval!

Őszintén megmondom, hogy bajban lennék, vagy legalábbis zavarna a kialakult helyzet, ha most örököltem volna egy akkora összeget, ami a teljes vagyonom jelentős százalékát teszi ki. Az ilyen, „pszichológiailag nagynak érzett” összegek kezelése szerintem mindig problémásabb, mint a rendszeres megtakarítások folyamatos átváltása és befektetése. (Teljesen szubjektív, kinél hol van a „nagynak érzett összeg” határa. Valakinek már 1-2 millió forint is ebbe a kategóriába esik, míg másnak inkább a százmilliós nagyságrend üti meg az ingerküszöbét. Nem lesz ettől egyik ember se jobb vagy rosszabb a másiknál.) Gondold át, neked mekkora lenne az az összeg nagyságrend, aminél azért már zavarna, ha „rosszkor” sikerülne átváltanod, és nagy mínuszokat kellene nézegetned a tranzakció utáni napokban, hetekben!

Ha megvan ez a határvonal, akkor nincs más dolgod, mint elfogadni, hogy a piaci időzítés bizonyítottan esélytelen. Azaz senki nem tudja előre megmondani neked, hogy mikor lesz az árfolyam az átváltásod szempontjából a legkedvezőbb. Még Warren Buffett is folyamatosan azt hangsúlyozza a részvényeseinek írt leveleiben, hogy a Berkshire-nál meg sem próbálkoznak makrogazdasági előrejelzésekkel, mert ezek véleményük szerint haszontalanok, megbízhatatlanok. Ha te ennek ellenére mégis ilyesmi alapján igyekszel eltalálni az optimális pillanatot a „nagy összeg” tuti átváltására, akkor kifejezetten nem egy nyelvet beszélünk ebből a szempontból. (Ez gyakorlatilag ugyanolyan időzítési kérdés, mintha egy részvényt vagy a tőzsdeindexet akarnád a létező legjobb beszállóval megvenni. Erről a lehetetlen küldetésről már írott és videó formában is számtalanszor elmondtam a történelmi tényadatokkal alátámasztott véleményem.) Annyit tennék mindehhez hozzá, hogy ha elfogadod a „nagy összeggel” járó extra pszichológiai teher meglétét és az időzítés esélytelenségét, akkor racionálisan fontolóra veheted, hogy hónapok alatt, több egyenlő részben váltod át a pénzt. (Pl. előre eldöntöd, hogy minden hónap 10-én – árfolyamtól függetlenül! – az örökölt összeg 10%-át dollárra váltod, így 10 hónap alatt kész is leszel. Kisebb a pszichológiai nyomás, még ha a matek szerint nem is feltétlen jársz jobban az időben elhúzott tranzakciókkal. A FALCON hírleveleseknek ezzel se mondtam újat.)

Az első kiscsoportos sörözés alkalmával is többször szóba került, hogy érzésem szerint az én befektetési megközelítésem elsősorban azoknak tud igazán segíteni, akik rendszeres megtakarításban és befektetésben gondolkodnak, mindezt természetesen hosszú távon. Ez a forgatókönyv véleményem szerint mind a tőzsdei árfolyamhullámzás, mind a devizaárfolyamok ingadozása szempontjából kisebb pszichológiai tehernek teszi ki a befektetőt, hiszen ha 20 éven át tervezed befektetni a havi jövedelmed 10%-át, akkor teljesen felesleges rágörcsölni egy adott havi dollárárfolyamra, mert a végső teljesítményed szempontjából annak az egy adatpontnak valószínűleg marginális jelentősége lesz. A rendszeres megtakarítás és befektetés egyébként egy életforma, amire vagy ráérzel, vagy úgyse tartasz ki mellette évtizedes távon. Eredetileg ezért nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet tanítani, továbbadni azt a megközelítést, ami nekem bevált. (Majd a következő tőzsdei összeszakadás megmutatja, jól döntöttem-e: azt, hogy milyen arányban vannak a FALCON hírlevelesek között azok, akik kitartanak, és valóban lehetőséget kovácsolnak a tömegeket kicsináló pánikból.)

Összességében tehát az a véleményem a devizaárfolyam témáról, hogy rendszeres megtakarítóként nem is kellene foglalkoznod vele, egyszeri „nagy összeg” kezelése esetén pedig érdemes fontolóra venned az elnyújtott, több részletben történő átváltást és befektetést. A magam részéről úgy érzem, hogy zéró kontrollom van a devizaárfolyamok mozgása felett (ha nem így lenne, tuti ebből élnék), így ha erre figyelnék, csak elvonná a fókuszt arról a területről, ahol valódi előnyöm van: a higgadt, tudatos részvénykiválasztástól. Tapasztalatból beszélek, eleinte én is nézegettem, mikor lenne érdemes dollárra váltanom a brókerhez beutalt összegeket, aztán azon kaptam magam, hogy ez a „függőben lévő kérdés” a háttérben folyamatosan foglalkoztat, és elvonja a figyelmem az igazán fontos dolgoktól, miközben esélytelen vagyok az optimális megoldására. Akkor hoztam azt a szabályt, hogy minden befizetést a beérkezéskor azonnal dollárra váltok, árfolyamtól függetlenül. Nekem pszicho szempontból nagyon bejött ez, de véletlenül se biztatlak a gondolkodás nélküli „másolásra”.

Még egy plusz infó, amire sokan rákérdeztek: semmilyen módon nem fedezem a forint-dollár árfolyammozgásából eredő hatásokat. Biztosan léteznek erre opciós megoldások és más fedezeti ügyletek, de mivel sosem használtam őket, nem tőlem fogod ezeket megtanulni. (Elismerem, hogy „old school” megközelítés csak azt tanítani, amit a gyakorlatban is csinálok, de én akkor is kitartok emellett, ha mára sajnos kiment a divatból ez a hozzáállás.) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyetlen pillanatig se akarom megoldani az árfolyammozgás hatásának semlegesítését, mert akkor megtanulnám ennek pontos mikéntjét. Korábban írtam arról, hogy számomra abszolút elfogadható helyzet az, hogy havi szinten, nettóban (SZJA-val és szochóval is korrigálva) akkora dollárösszeg érkezik osztalékként a számlámra, amiből a világ legtöbb részén meg tudnék élni. Ha olyan extrém helyzet adódna forint-dollár fronton, hogy ez a dollárösszeg épp csak Magyarországon nem elég a megélhetéshez, akkor gond nélkül továbbállok. (Bár az árfolyamgrafikon sokkal inkább azt mutatja hosszú távon, hogy egyre jobban élhetek Magyarországon az adott dollárösszegű osztalékból. Nem jósolok, nyugodtan, hátradőlve nézem a mozit.) Egyébként a Columbia Business Schoolos oktatók is bevallották, hogy a tananyagnak ugyan része a fedezeti ügyletek tárgyalása, de egyikük se köt ilyeneket a saját portfóliójára. Legalább valamiben egy nyelvet beszéltem velük, ettől persze Te még gondolkodhatsz máshogy. Többet nem tudok és nem is szeretnék hozzátenni a devizás kérdéshez.

Újraértelmezett etikus befektetés

A dohánycégek részvényeinek leárazódásával párhuzamosan szép számmal érkeztek olyan levelek is, amik azt firtatják, mégis hogy van gyomrom ilyen káros cégekbe befektetni. Sok évvel ezelőtt szembesültem ezzel a belső konfliktussal. (Életemben nem szívtam el egyetlen szál cigit sem, mivel a szüleim dohányoztak, így még a szagától is rosszul vagyok.) A problémát az okozza, hogy a dohánycégek a világ élvonalába tartoznak a befektetett tőkén elért megtérülés és tulajdonosi értékteremtés szempontjából. Amikor egy ilyen részvény leárazódott, arról kellett döntenem, hogy félredobok mindent, amit tanultam, és hátat fordítok a lehetőségnek, vagy kitalálok valami mást, amivel nyugodtan alszom. Az én megoldásom az lett, hogy osztalékot szinte (!) bármilyen cégtől szívesen fogadok, a bevételeim meghatározott százalékát ugyanakkor mindig jótékony célra fordítom. (Ha úgy tetszik, a „rossz helyről” érkező pénz egy részét „jó helyre” küldöm tovább.) A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden egyes hónapban szabad szemmel látható összeggel támogatom az általam kiválasztott alapítványt, még ha nem is teszem folyamatosan kirakatba ezt a tevékenységemet. (Nem külső elismerésért csinálom, hanem önző okból azért, mert jó érzést ad.) Egyébként azzal is számoltam, hogy nem az én részvénybefektetésem „pénzeli” pl. a Philip Morris működését és ezáltal a dohányzás globális fennmaradását, ugyanis a vételi tranzakciómon keresztül szimplán egy korábban kibocsátott részvény tulajdonosa változott, ami a vállalat szempontjából totálisan cash semleges.

Facebookon említettem korábban, hogy a jótékonykodást is rendszerszemléletben szeretem művelni, mint mindent, aminek bármi köze van a pénzhez. A FALCON Method amerikai cégem esetén például azt a gyakorlatot vezettem be, hogy minden havi összesítéskor az előző havi bruttó bevétel 10%-át gondolkodás nélkül befizetem a charity:water nevű alapítványnak. (A bruttó bevétel kategória alatt azt értem, hogy annyi pénzt valójában sosem láttam, mert még a fizetési szolgáltató előre levont díjával se korrigálok, a FALCON szolgáltatás fenntartásának költségeivel és a befektetett munkám reális ellenértékével pedig pláne nem.) Ha FALCON előfizető vagy, akkor ezt tekintheted részben a saját adományodnak.

Emellett a hazai SUHANJ! Alapítványt támogató kiscsoportos jótékonysági sörözés első felvonása is abszolút azt a kategóriát képviselte, ami nem a pénzkeresésről, hanem a segítésről szólt számomra. Mivel jól sült el, szerintem sorozatot csinálunk belőle, így egyszerre tudok az időmmel és a pénzemmel is adakozni.

„Kb. 32 éves lehet, aligha él meg osztalékból”

Egy fórumban olvastam ezt magamról miután a Google Alerts elküldte a linkjét. Egy logikusnak tűnő okfejtés végén kijött, hogy 32 éves vagyok (amit ’82-es születésűként örömmel elfogadnék), továbbá az is feketén-fehéren bizonyítást nyert a hozzászólások során, hogy nem élhetek meg osztalékból, sokkal inkább a könyveim eladásából. Mosolyogtam egyet a diskurzuson, és természetesen nem akartam ünneprontó módon hozzászólni. (Azon mondjuk kevésbé tudnék mosolyogni, ha a könyveladásokból kellene megélnem, de ezt már többször részleteztem a magyar hírlevelekben.)

Tegyük rendbe a dolgot, mivel nincsenek titkaim, és hátha az illetékesek is olvassák. A publikus bemutatkozásom második sorából kiderül az életkorom (a kiadó oldaláról meg pláne), ennél azonban sokkal érdekfeszítőbb lehet a sztori pénzügyi része. A szó technikai értelmében sose éltem osztalékból, mivel nem az történik, hogy minden hónapban szépen leutalom a hazai bankszámlámra a kapott osztalékokat és abból járok a sarki boltba vásárolni. Az „osztalékból szabadon” életvitel számomra azt jelenti, hogy a havonta beérkező nettó osztalékaimnál jóval kevesebbet költök minden hónapban, azaz meg tudok élni osztalékból nagyon simán, ha egyszer úgy döntök, hogy az életem minden értékteremtő (és ezáltal mellékhatásként pénztermelő) területén megnyomom a stop gombot. Eddig egyszer próbáltam ezt, amikor kiszálltam egy korábbi saját vállalkozásom vezetéséből, majd néhány napnyi Xbox próbálkozást követően feladtam a semmittevést. Azért kelek fel szívesen minden nap, mert vannak kihívást jelentő céljaim és valami értékeset szeretnék teremteni, továbbadni. Addig fogom ezt csinálni, amíg élvezem és van arra igény, amilyen valójában vagyok. A stabil osztalékos háttér számomra azt adja, hogy véletlenül se kell folyamatosan a piaci igényekhez igazítanom az üzenetemet, hogy tömegek vegyenek meg pénzért. (Ez a gerinctelen hozzáállás nekem talán kényszer esetén se menne.)

Jelenleg ugyanakkor úgy néz ki, hogy bőven van igény a munkámra: a FALCON hírlevél 1001 aktív előfizetőnél és további 105 „próbaidősnél” tart, miközben az a tapasztalat, hogy az előfizetők több mint 95%-a hosszabbít az első év lejártával. Ebből bevétel szintig elég könnyen matekolhatnak az említett fórum hozzászólói, és talán az is kijön majd a billentyűzet kalapálása végén, hogy a FALCON-tevékenységem nyomán éves szinten 381 ember tiszta ivóvízellátása válik (ellenőrizhetően) biztosítottá az adományozott összegeken és a címzett alapítvány vállalásán keresztül. Őszintén hálával tölt el, hogy ennyi ember életére tud közvetlenül vagy közvetve pozitív hatást gyakorolni az, amit ráadásul szeretek is csinálni. És igen, ezzel együtt ma már több pénzt termel a FALCON vállalat, mint amennyi osztalék a részvényportfóliómból érkezik. Aki erre szeretne fókuszálni, nyugodtan tegye.

Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy épeszű ember nem tenne kockára egy ilyen, nemzetközi szinten is sikeresnek számító „előfizetős bizniszt”, hanem élete végéig elketyegtetné sok pénzért pont úgy, ahogy a tömeg elvárja. Én másképp gondolkodok. A FALCON mostani nagyságrendje hozzáférési lehetőséget adott számomra a legmagasabb szintű adatforrásokhoz, és az ezen szolgáltatások hátterében álló emberekkel folytatott beszélgetések, szakmai webinárok folyamatosan formálják a gondolkodásomat. Ennek eredményeként aktívan ötletelek rajta, miként tudnám például a valós tulajdonosi értékteremtés koncepciójának, számviteli torzításokat kiküszöbölő mutatószámait is beépíteni a FALCON részvénykiválasztási modellbe. Amint megtalálom a számomra elfogadható megoldást, kiállok majd a népes és elégedett FALCON tábor elé, hogy megmondjam nekik, mást fognak kapni, mint amiért eddig fizettek. Szerintem még jobbat, de mindenképp egy kicsit mást. Van ebben üzleti kockázat, de nem az üzletet nézem, hanem azt, hogy mindig az aktuális tudásomnak megfelelő legjobbat akarom FALCON szolgáltatás néven nyújtani, és ha az aktuális tudásom meghaladni látszik a jelenlegi modell kereteit, akkor változtatni fogok. Még akkor is, ha a tömeg boldogan venné változatlan formában is a hírlevelet, ami már most sokoldalúbb és szakmailag megalapozottabb, mint bármelyik általam ismert konkurense. (Az emailek megelőzése érdekében mondom, hogy jelenleg kísérletezek, gondolkodom, és aktívan kommunikálok azokkal az amerikai szolgáltatókkal, akik rajtam kívül kizárólag intézményi befektetőket szolgálnak ki. Egyelőre szeretnek a kérdéseim minősége miatt, de alakulhat ez még bárhogy…)

A lényeg tehát, hogy az „osztalékból élésem” kérdését a saját értékrended szerint bárhogy láthatod, én pedig a külső megítéléstől függetlenül továbbra is teljesen jól alszom.

Mások duplázgatják a számlájukat…

Nem fogok neveket említeni, bár vannak erős tippjeim, hogy kikre gondolt a kérdésfelvető, aki a következővel fordult hozzám: „Vannak Magyarországon részvénybefektetést tanító emberek, akik azt mondják magukról, hogy éves szinten 30%-os hozamot érnek el, így kevesebb, mint 3 évente duplázzák a számlaméretüket. Fókuszált értékalapú befektetők, ahogy Buffett, ezt mondják.”

A legkorrektebb, amit mondhatok, hogy ha évi 30%-os hozam a célod, akkor nem én vagyok az embered. Se a FALCON hírlevéllel, se mással nem tudok segíteni. (A készülő, webinar formátumú, mélyebb befektetési oktatóanyag eddigi kb. 30 órányi videófelvételében ugyan bőven van olyan infó, amit fókuszált értékalapú befektetőként tudnál hasznosítani, mégse akarom, hogy ilyen induló hozzáállással megvedd majd azt az anyagot. Meggyőződésem, hogy erősebb lesz szakmailag a Columbia képzésénél, és ennek megfelelően hasonló színvonalú képzést se láthatsz Magyarországon, de ha egyelőre a 30%-os ígéret fog meg, akkor még nem neked való ez az anyag.)

Ne érts félre: a világ legegyszerűbb dolga előrántani a fiókból egy 5-10 részvényből álló koncentrált portfóliót, ami az elmúlt (!) X évben megtermelte volna az éves átlagos 30% hozamot. A kulcsszó, hogy ezt csak utólag tudja bármelyik ilyen tanító megtenni. Kérd meg az illetőt, hogy mutassa már meg neked a jelenlegi koncentrált részvényportfólióját, ami várakozása szerint menetrendszerűen meghozza majd idén is neki a 30%-ot! Ugyan fogadni merek, hogy nem mutat majd semmit, de ha mégis, akkor számomra itt kezdődnének a valódi kérdések. Milyen kiválasztási folyamat eredményeként sikerült az adott 5-10 részvényhez eljutni? Mi a közös a portfólió cégeiben? A kiválasztási folyamat egyes elemei mennyire logikusan kapcsolódnak egymáshoz, illetve milyen erős historikus tényadatokkal alátámasztott az eredményességük, relevanciájuk? Abban ugye egyetértünk, hogy akinek nincs strukturált folyamata, az nem befektet, hanem szerencsejátszik a pénzével, a rövid távú eredményeitől függetlenül? (A FALCON könyvemben idéztem ezzel kapcsolatban elég komoly neveket. Hasonló véleményen vannak.) A kiscsoportos sörözésen is elmondtam, hogy az MNB felügyeleti munkatársai helyében én rendszeresen járnám az ilyen „befektetőt csinálok belőled X nap alatt” típusú rendezvényeket, és számos indokolt esetben elvezetném a színpadról az előadót egy olyan helyre és annyi időre, hogy ténylegesen legyen alkalma kiképezni magát a témából, amit sajnos már most oktat.

Nem vagyunk egyformák. Számomra az a lényeg, hogy a befektetéseim kiszámítható és növekvő passzív bevételt termeljenek osztalék formájában, emellett pedig olyan alapelvek mentén kerüljenek kiválasztásra a részvények, ami növeli a felülteljesítésük valószínűségét. A valószínűséget tudod csak növelni, biztosra senki nem mehet, mert a befektetés egy probabilisztikus és nem determinisztikus sportág. Micsoda elrettentő mondat lenne ez egy marketing brosúrán…

Kezdőként teljesen jogos, hogy segítségre van szükséged, és fordulj is nálad tapasztaltabbakhoz segítségért. Csak az a szomorú, hogy pont ebben a kezdő fázisban nem tudod megkülönböztetni a kóklereket a valódi befektetőktől, és ez elég sokba tud kerülni. (Nekem is sokba került annak idején.) Szerintem egyébként a reális hosszú távú célkitűzés közelebb áll az éves 10%-hoz, mint a 30%-hoz, és ezt akkor is felvállalom, ha ezért nem özönlik el a FALCON hírlevelet új előfizetők. Vagyunk már most is elegen, és a hosszú távú eredmények várakozásaim szerint igazolni fogják, hogy miért gyűltünk össze szép számmal.

Az OsztalékPortfólió hírlevele teljes terjedelmében ITT érhető el. A teljes anyagból többek között azt is megtudod, miként értesülhetsz a véleményem szerint aktuálisan legjobb befektetési célpontot jelentő osztalékrészvényekről.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes