Áprilisban azt írtam, hogy a jövőben nem ragaszkodok a magyar hírlevelek havi rendszerességű megjelentetéséhez. Továbbra is így gondolom, az elmúlt hetekben ugyanakkor bőven összegyűlt annyi mondanivaló, amit érdemesnek tartok megosztani. (Valószínűleg nem lesz ez így minden hónapban.)

A „karantén” az oka

Olvastam egy érdekes Bloomberg cikket, ami azt taglalja, hogy az introvertált típusú emberek számára kifejezetten ajándék a koronavírus által okozott leállás, lelassulás. (Egyértelműen introvertált vagyok, ez azonban nem azt jelenti, amire a legtöbben asszociálnak. A hivatkozott cikkben korrektül le van írva.) Az introvertáltak szeretnek elmerülni a gondolataikban, olvasni és mélységében átbeszélni egy-egy témát. Jó dolgok szoktak születni, amikor a világ erre lehetőséget ad. Sir Isaac Newtont hozza példaként a Bloomberg írása, aki a bubópestis kitörésének idején a Cambridge University hallgatója volt. Az egyetemet bezárták, így Newton a család vidéki birtokán tengette napjait, és elmélkedett. Ekkor ihlette a lehulló alma látványa a gravitációs elmélet kidolgozására, a fények sokszínűsége pedig az optika felé fordította figyelmét. Állítólag a világból kiszakítva eltöltött év volt Newton egyik legtermékenyebb időszaka.

Én ugyan nem érzem, hogy óriásit változott volna az életem az elmúlt hónapokban (mivel eddig is itthonról „dolgoztam”, és ma is pont azt csinálhatom, amit a koronavírussal összefüggő korlátozások előtt csináltam), azt a lehetőséget mégis megláttam a jelenlegi helyzetben, hogy leüljek és tisztázzak magamban néhány dolgot. Átgondoltam, milyen formában hasznosítható leginkább az a tudás, amit évek alatt összeszedtem. A felmerülő ötleteket struktúrába rendezve kirajzolódott, hogy érdemes az edukáció, döntéstámogató információszolgáltatás és vagyonkezelés hármasában gondolkodnom, hazai és nemzetközi szinten egyaránt.

Magyarázatként az utóbbihoz gyorsan hozzáteszem, hogy jelenleg semmilyen formában nem vállalok vagyonkezelést. (Nem is tehetném.) Egyre erősebben érzem viszont, hogy szeretnék egy olyan befektetési társaságot létrehozni, ami az eredeti Buffett Partnership mintájára, annak díjstruktúráját alapul véve működne. Messze nem én lennék a világon az első, aki ilyet csinál, ezért jelenleg több ilyen partnership szerződéses struktúráját nézegetem, és egyik-másik neves befektetővel beszélgetek is a tapasztalatairól. Véletlenül sem egy osztalékbefektetésre fókuszáló alap indítása van a fejemben. Miközben néhány éve még kizártnak tartottam, hogy valaha elmozduljak az „egész nap olvasós”, kvalitatív mérlegelésre erősen építő befektetési irányba, ma valamiért azt érzem, hogy ezzel komoly értéket tudnék teremteni, és kedvem is lenne a nulláról felépíteni valamit. (Muhammad Ali mondott olyasmit, hogy aki 50 évesen mindent ugyanúgy lát, mint 20 évesen, az elpazarolt 30 évet az életéből.)

Egy-két dolgot ugyanakkor érdemes tisztázni, az email áradat megelőzése érdekében. Kár ennek a befektetési társaságnak a létrejöttére (esetleg több évet) várni, másrészt nagy valószínűséggel nem is hoznám széles körben nyilvánosságra az indulását. (Az a nemzetközi gyakorlat, hogy egy ilyen partnership esetén 1 millió dollár a minimum befektethető összeg. Aki kevesebbet is „elfogad”, az nem éppen kívánatos feltételeket szab.)

Ha lesz valaha partnership, az csak és kizárólag a hatályos jogszabályoknak megfelelő struktúrában jöhet létre. A „magyar mutyi” típusú felvetésekre egyáltalán nem vagyok vevő, és már az eddig begyűjtött információk alapján szinte biztosra veszem, hogy nem magyarországi jogi entitás keretében valósulna meg az ötlet. Az edukációs és egyéb tevékenységeket ez egyelőre egyáltalán nem érinti, és mivel one-man-show formátumban véletlenül se fogom még egy nemzetközi partnership menedzselését is magamra vállalni, leginkább a sztori jogi és HR oldala foglalkoztat mostanában. Sehova nem sietek, amilyen megközelítést meg akarok valósítani, annak keretében a mostanihoz hasonló piaci környezetben kb. 2-3 évente hoznánk egy vételi döntést.

Néhány ütős gondolat

Május 2-án megtartotta éves közgyűlését a Warren Buffett által vezetett Berkshire Hathaway. A vírushelyzet miatt ezúttal nem volt több tízezres „vendégsereg” Omahában, Buffett egyszerűen a Yahoo Finance kameráiba mondta bele a gondolatait. A csaknem 5 és fél órás műsort itt tudod teljes egészében visszanézni, szeretnék ugyanakkor kiemelni néhány olyan üzenetet, amin befektető aspiránsok széles körének érdemes lehet kicsit elgondolkodni.

A Ben Grahamtől tanult Mr. Market allegóriát ezúttal egy farmba történő befektetéssel magyarázta el Buffett. „Ha valóban a termelési potenciálja miatt vásároltad meg a farmot, akkor nincs szükséged arra, hogy minden nap árajánlatot kapj rá!” A legtöbb részvénybefektetőt azért rázza meg az árfolyamok esése, mert igazából egyetlen pillanatig sem gondolkodtak cégtulajdonosként, mindvégig a részvényazonosító mellett lévő árfolyam és annak mozgása volt a fókuszukban. (Őszintén: hány részvényvásárlásod előtt tetted fel magadnak a kérdést, hogy valóban társtulajdonossá akarsz-e válni az adott üzletben, és hogy miért?) Ha az említett farm produktív kapacitása nem változott jelentősen, akkor tulajdonosként nem nagyon van min aggódnod, Mr. Market hektikusan ingadozó árajánlataiban pedig a lehetőséget kellene meglátnod. (A többség ezzel szemben sajnos „Piac úr” dróton rángatott bábja, akinek hangulatát és életminőségét az árfolyamok hullámzása alakítja.)

Ha valóban befektetőként gondolkodtál, akkor olyan vállalatokban vásároltál tulajdonrészt, amiket szeretsz, láttál bennük perspektívát a koronavírus pánik kitörése előtt. Ha ezen vállalatok jövőképe szerinted nem változott jelentősen, és senki nem kényszerít a tulajdonrészed eladására, akkor mi értelme aggódni? Néhány hónappal a kilencvenedik születésnapja előtt nagyjából ezredszer is hangsúlyozta Buffett, hogy pénzügyi és pszichológiai szempontból is felkészültnek kell lenni a hullámzó árfolyamú részvények hosszú távú tartására. Nem való mindenkinek ez a műfaj!

A közvetítésben 4 óra 49 perc körül van egy rész, ahol Buffett elmeséli, hogy azt tanácsolta egy ismerősének, először fizesse vissza a nagyjából 18%-on ketyegő hitelkártya tartozását, és csak ezt követően gondolkodjon befektetésben. Elmondása szerint ugyanis még a világ egyik legjobbnak tartott befektetője sem tud a mai környezetben 18% körüli éves hozamot elérni, vagy legalábbis nem valószínűsíti ezt. („Szerencsére” Magyarországon azért vannak, akik éves 30% körüli teljesítménnyel hirdetik magukat értékalapú befektetést tanítóként miközben az értékalapú stratégia az elmúlt 10 évben egyértelműen alulteljesítette a piacot.)

Igyekszem utoljára megnyilvánulni ebben a témában, a következő gondolat viszont még kikívánkozik. Egy olyan piacon, ahol a szabályozó az edukációs anyagok minőségét nem vizsgálja, gyakorlatilag bárki taníthat, bármilyen színvonalon, és csak a marketing gépezet profizmusán múlik, hogy hány embert „húz be”. A tanulásra nyitott ügyfelek többsége az aktuális tudásszintje miatt nem tudja megítélni a neki eladott „edukációs” termék vagy szolgáltatás korrektségét, így az extrovertált, értékesítésre összpontosító szereplők simán letarolják a piacot. Üzletileg kevésbé zavar ez, mint emberi oldalról. (Üzletileg nagyobb lehetőséget látok a nemzetközi piacban, emberileg viszont jobban érdekel a magyarok boldogulása.) Az elmúlt években sajnos azt tapasztaltam, hogy hozzám már általában azok a csalódott vásárlók jutnak el, akik egy-egy „szuperképzés” kínos mellékhatásai ellenére sem adják fel a pénzügyi céljaikat. Igazából azokat sajnálom, akik hitüket vesztik olyan szereplők „edukációs” tevékenysége miatt, akiknek egyelőre olvasni kellene, nem írni, tanulni és tapasztalni kellene, nem pedig tanítani.

Egy elgondolkodtató kérdés

A közelmúltban a nemzetközi tábornak címezve tettem fel a következő kérdést, de indokoltnak látom magyarul is megosztani. Tegyük fel, hogy egy osztalékbajnok (az osztalékát több mint 25 éve emelő) vállalat elsőszámú vezetője vagy. A cég részvényeinek árfolyama akkorát esett az elmúlt hetekben, hogy ha tartod magad az évtizedek óta „szent és sérthetetlen” osztalékígérethez, akkor 30% körüli osztalékhozamot kell kifizetned. A vállalat jövőjét stabilnak látod, ezért szerinted a kialakult részvénypiaci értékeltség egyáltalán nem fest reális képet a cégről. Mit gondolsz, azzal teremtesz nagyobb tulajdonosi értéket, ha kifizeted a megígért osztalékot, vagy inkább azzal, ha megszeged az osztalékígéretet, és a felszabaduló pénzt sajátrészvény visszavásárlásra fordítod? Szerinted a vállalat tulajdonosai miért alkalmaznak téged elsőszámú vezetőként, ha nem azért, hogy számukra a lehető legnagyobb tulajdonosi értéket teremtsd? Amikor a kialakult értékeltségek mellett egyetlen évnyi osztalék „visszatartása” elég lehet a vállalat harmadának, negyedének visszavásárlására, akkor néhány tőzsdei társaságnál igenis releváns a felvetett tőkeallokációs kérdés. (Ha ellentmondásként értékeled, hogy látszólag egyes esetekben az osztalékcsökkentés mellett érvelek, miközben egy ilyen döntés az osztalékbefektetők rémálma, akkor megint csak a „Mindent a részvénybefektetésről” képzés 43 órányi videó anyagára tudok mutogatni, amiben részletesen átbeszéltük ezt a témát is.)

Az optimális stratégia

Soha nem mondtam olyat, hogy az osztalékfókuszú befektetés univerzálisan, mindenki számára a lehető legjobb stratégia. Egyszerűen azt kommunikáltam, hogy engem az életem pénzügyi területén ez a megközelítés juttatott célba, számomra ez „elég jó, megfelelő” volt. A napokban láttam Mérő László matematikus, pszichológus egy előadását, amiben külön kiemelte, hogy mindennapi életük során az emberek egyáltalán nem optimalizálnak! Sokkal inkább jellemző ránk, hogy az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban olyan döntésekre törekszünk, amikkel együtt tudunk élni, amikkel megelégszünk. Ez rendkívül fontos gondolat! Ha te folyamatosan azon pörögsz, hogy a portfóliód túlteljesíti-e az indexet vagy a „konkurens” stratégiákat, akkor számodra egyszerűen nem elég jó az osztalékbefektetés, nem neked való. Semmi gond nincs ezzel. Ha ugyanakkor képes vagy az osztalékbefektetés lényegére, a bevétel komponensre fókuszálni, akkor ezzel a megközelítéssel megtaláltad a számodra megfelelő, elég jó stratégiát, amivel közeledhetsz a kitűzött célod felé. (Egyébként az osztalékportfólió oldalon nem csak az osztalékos megközelítést tudod megtanulni, mivel az évek során rávettetek, hogy egy jóval egyszerűbb és egy jóval mélyebb tananyagot is megosszak, így ma már mindenki megtalálja az érdeklődési szintjének és meggyőződésének megfelelő videós képzést.)

Egy dologban ugyanakkor hajthatatlan vagyok: szerintem el kellene felejteni a forintot, ha hosszú távú befektetésről van szó. A Forbes egyik írásában szembejött, amit Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. alapítója mondott ezzel kapcsolatban: „Nincs értelme olyan devizában mérni a fejlődést, gondolok itt a forintra, ami 2010 óta az euróval szemben egyharmaddal, az amerikai dollárral szemben közel kétharmaddal értékelődött le.” Szerintem a számok magukért beszélnek, függetlenül attól, hogy milyen hosszú távú stratégia mellett köteleződsz el.

Videók, olvasnivaló, folytatás

Születtek bőven anyagok az elmúlt hetekben. Érdemes lehet feliratkoznod az osztalékportfólió YouTube csatornájára, ahol „Részvénybefektetésről kötetlenül” címmel rendszeresen tervezünk beszélgetős videókat megjelentetni. Emellett a Seeking Alpha oldalon angol nyelven összefoglaltam egy elég komoly szakmai alapokon nyugvó részvény kiválasztási folyamatot. (Elsősorban azért tettem ezt, mert sok ázsiai befektető talál meg, hogy számukra az extrém mértékű forrásadó miatt nem túl kecsegtető az amerikai osztalékrészvényekbe történő befektetés. Esetükben sokkal inkább a „quality compounder” típusú vállalatok lehetnek releváns célpontok. A Seeking Alphán részletezett folyamatban nem feltétel az osztalékfizetés, ezzel együtt osztalékos célpontok is szép számmal felbukkantak az áprilisi listán.)

Sokan kérték, hogy osszam meg, milyen könyveket olvasok. (A Facebook oldalra időnként teszek ki ilyen infót, érdemes lehet követni.) Az elmúlt néhány hétben a következőket olvastam el:

Goebbels titkárnője voltam (Brunhilde Pomsel): A mai magyar helyzet többször is említésre kerül a könyvben, ezért nem fűzök hozzá kommentárt. Számomra elgondolkodtató volt.

Investing Between the Lines (L. J. Rittenhouse): Buffett ajánlotta valamelyik korábbi levelében. Helyenként erőltetettnek éreztem, ezzel együtt adott néhány olyan gondolatot, ami beépült a gondolkodási, elemzési folyamatomba. Érdemes volt elolvasni.

Margin of Trust (Lawrence Cunningham): Nagyszerű könyv a Berkshire üzleti modelljének kevésbé agyonelemzett oldaláról.

How Will You Measure Your Life? (Clayton M. Christensen): Csalódás volt, többet vártam tőle.

Billion Dollar Whale (Bradley Hope): Ahogy a Facebook oldalon is írtam, ezt a könyvet egyszerűen el kell olvasni! Az elmúlt évek egyik leginkább elgondolkodtató olvasmánya. Maximális tisztelet a szerzőknek, hogy ezt ilyen minőségben meg tudták (és meg merték) írni.

A következő magyar hírlevél akkor jelenik meg, amikor lesz megosztásra érdemes mondanivalóm, nem szeretnék fix időzítést követni. Addig is igyekszem YouTube videókkal jelentkezni, az osztalékcsökkentéseket összefoglaló írást pedig időnként frissítem.

Az OsztalékPortfólió minden korábbi hírlevele ITT érhető el.

Megnézted már az online osztalékbefektetési képzés ingyenes videóit? Itt találod őket: http://osztalekportfolio.com/online_osztalekbefektetesi_kepzes