Olyan lehetőség előtt áll az orosz hadsereg Ukrajnában, mint utoljára két éve

Ahogy másfél hete írtuk, rövidtávon nagyon egyenlőtlen feltételek mellett harcolnak az ukrán csapatok, részben szövetségeseik, részben saját politikai vezetésük késlekedése miatt. Addig ez még nem hozott igazán látványos orosz eredményeket, előrejutások araszoló jellegű volt. Az utóbbi egy hét során azonban ez megváltozott.

Bár arról továbbra sincs szó, hogy az ukrán front összeomlott volna – ahogyan az sok magyar cikk címében szerepelt –, az orosz előnyomulás kétségtelenül felgyorsult: míg az év korábbi szakaszában átlagosan legfeljebb egy települést tudtak elfoglalni hetente, az utóbbi egy hét során körülbelül már naponta egyet-egyet.

Mi történt?

Azt nem lehet mondani, hogy az orosz siker teljesen váratlan volt, de az idejét és különösen a helyét valószínűleg kevesen tudták volna megtippelni. Elvégre az oroszok nagy tüzérségi és létszámfölénye már hónapok óta közismert volt, és akár arra is lehetett volna számítani, hogy az ukránok képesek lesznek látványosabb kudarc nélkül kihúzni az utánpótlás beérkezéséig. Abban, hogy ez nem így történt, egyaránt szerepet játszottak ukrán hibák és az orosz taktika, igaz, nem könnyű rekonstruálni, hogy mi történhetett pontosan.

Takács Márk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegéde nemrég arról írt, hogy a hadművelet előkészítő szakaszában az orosz sikerhez nagyjából egyenlő arányban járult hozzá a tüzérségi fölényük, a védekező ukrán dandár hibái és az, hogy a folyamatos orosz nyomás miatt más ukrán alakulatok nem tudtak a segítségére sietni.

Ezt követően a közvetlen ok harctéri szinten valószínűleg egy félresikerült frontvonalbeli alakulatváltás (rotáció) volt a Doneck megyei Ocseretine falu előterében, a két hónapja elvesztett Avgyijivkától északnyugatra. Ez mindig egy kényes művelet, a mai körülmények között teljesen szinte lehetetlen eltitkolni az ellenség elől, amely ezt igyekszik megzavarni, és még azelőtt támadni, hogy a beérkező katonák kiismernék magukat új védelmi szektorukban. Amennyire a nyilvánosan megjelent információk alapján meg lehet ítélni, ez most tökéletesen sikerült az oroszoknak, az ukrán 115. gépesített lövészdandár egyes alegységei parancs nélkül visszavonultak, ezzel pedig olyan rés támadt a védelemben, amit azóta sem tudtak teljesen befoltozni az ukránok.

Ukrainian Commander-in-Chief Colonel General Oleksandr Syrskyi reported on April 28 that Ukrainian forces withdrew from Berdychi (northwest of Avdiivka) and Semenivka (west of Avdiivka) to positions further west in order to preserve Ukrainian personnel. 🧵 https://t.co/3WiofU9VTY pic.twitter.com/SuA4VU7TOf

— Institute for the Study of War (@TheStudyofWar) April 29, 2024

A front északabbi szakaszán korábban már volt példa arra, hogy az oroszoknak sikerült kihasználniuk, amikor egy tapasztalt, de leharcolt és fáradt egységet egy pihent, de tapasztalatlanabb váltott. Abból végül mégsem lett nagyobb baj, de miért nem sikerült most is elfojtani a frontvonalbeli válságot, mielőtt nagyobb lett volna a baj? Itt jönnek be az említett tényezők: az amerikai katonai segélyek közel négyhavi elapadása következtében kialakult tüzérségi gránátínség, valamint a belpolitikai csatározások és Zelenszkij elnök tétovázása miatt előállt létszámhiány. Emiatt sem a közelben nem volt olyan ütőerő, ami csírájában elfojtotta volna a problémát, sem hátsó tartalékban olyan egység, amely tűzoltóként közbeléphetett volna.

Az érem másik oldala természetesen az orosz hadsereg tevékenysége. Elemzők régóta beszélnek róla, hogy a front jelentős részén taktikájuk egyszerű: tüzérséggel és kisebb gyalogsági csoportokkal – akiket legfeljebb néhány páncélos támogat – folyamatosan tapogatózó jellegű támadásokat indítanak, amelyek általában sikertelenek, de ha valahol eredménnyel járnak, gyorsan nagyobb erőket vetnek harcba a siker kiterjesztése érdekében. Pontosan ez történt Ocseretine térségében április 22. óta, és miután az ukrán ellentámadás kudarcot vallott, az oroszok kiszélesítették a kezdetben keskeny, csak egy úton ellátható betörésüket.

Mekkora a baj?

Ha csak ennyi történne, már az is kellemetlen lenne az ukránoknak, hiszen az orosz betöréstől délre fel kellett adniuk Berdicsit és Szemenyivkát, ahol korábban kemény harcok árán meg tudták állítani az Avgyijivika két hónappal ezelőtti elfoglalása után pár falun gyorsan átjutó oroszokat. Jelenleg nem lehet megmondani, hogy csak ez ismétlődik-e meg, és egy településsorral hátrébb ismét meg tudják fogni az oroszokat. Ha igen, akkor ennek a háború kimenetele szempontjából nincs sok jelentősége.

Aggasztó fejlemény azonban, hogy a frontvonal elmozdulásáról általában legpontosabban beszámoló ukrán hírforrás, a DeepState legutóbbi helyzetjelentése szerint az oroszok már több kilométerre előretörtek Ocseretinétől északnyugatra, ami azzal fenyeget, hogy ismét az újrarendeződni próbáló ukrán védelem hátába kerülnek, mint Berdicsinél.

Updated map showing further Russian advances northwest of Ocheretyne, west of Pervomaiske into Netailove, and north of Novomykhailivka.https://t.co/JqlqOQjoNZ https://t.co/Vw6nOn3PEh pic.twitter.com/usDLKUwzh6

— Rob Lee (@RALee85) April 29, 2024

Innentől pedig az ukránok számára közepesen és egészen súlyos forgatókönyvek vannak az asztalon, amiről az utóbbi napokban ukrán és nyugati agytrösztök is remek elemzéseket állítottak össze. Ezeket úgy lehet összefoglalni, hogy ha az oroszok bírják erővel – és az elemzők szerint vannak még bevethető tartalékaik –, akkor

olyan jelentős eredményeket érhetnek el belátható időn belül, mint amilyenre 2022 tavasza óta nem volt példa.

A lehetőségek maximuma, hogy a támadás irányát északra fordítva képesek lehetnek egy olyan ukrán frontszakasz hátbatámadására, ahol még mindig a 2022. előtti, nagyon alaposan megerődített állásaikat tartják az ukrán csapatok. Ahogy Avgyijivkánál láttuk, ez még akkor is borzalmasan nagy veszteségekkel jár, ha végül sikeres, így érthető módon ezt szeretnék elkerülni az oroszok.

Prematurely rushing the elements of 27th MRD which are still in training into the front could also be another option. The northwards push from Avdiivka area is quite likely to be combined with Russians attempts at breakthrough around Chasiv Yar. 17 pic.twitter.com/Va0xCdUtwK

— Pasi Paroinen (@Inkvisiit) April 28, 2024

Igaz, pont az eddigi veszteségeik miatt menetből erre valószínűleg nem lennének képesek, csak pár hónapnyi támadás eredményeként. (Vagy ha mégis, kidobhatjuk a szemétbe a háborús felek erőviszonyaival kapcsolatos eddigi tudásunkat.)

Ám már az is elég kellemetlen lenne az ukránok számára, ha még azelőtt beékelődnének az oroszok az Avgyijivkától nyugatra kiépülő ukrán védelmi övezetbe, mielőtt azt műszakilag megfelelő szintre tudnák hozni.

and likely lack many necessary elements for successful defence. The breach at Ocheretyne could allow the Russians to prematurely enter the first defensive line. It is also likely that Russians will attempt to exploit the situation by entering various gullies and ravines 14/ pic.twitter.com/0y9hy3riHf

— Pasi Paroinen (@Inkvisiit) April 28, 2024

Egyébként az ukrán gyengeségekkel kapcsolatban a lőszer- és létszámhiány mellett ez az ukrán és nyugati elemzések harmadik visszatérő pontja: az ukrán katonai és politikai vezetés későn ismerte fel, hogy a megújuló orosz támadásokkal szemben olyan összetett és jól kiépített védelmi rendszerre van szüksége, mint amire alapozva az oroszok megállították az ukrán támadást tavaly nyáron. Ennek kiépítése már a front teljes hosszában folyamatban van, de a legtöbb helyen még nincs olyan állapotban, hogy a remélt mértékű támaszt adhassa a visszavonuló csapatoknak.

Hogyan tovább?

Ha kicsit eltávolodunk az aktuális csatáktól, valamelyest kedvezőbbnek tűnik az ukránok helyzete: a külföldi segítségnek köszönhetően több lesz a lőszerük, védvonalaik pedig egyre közelebb kerülnek a kívánt színvonalhoz.

A nagy kérdés a fronton lévő katonák létszáma.

Ennek növelése érdekében nagyobb a politikai elszántság, mint az utóbbi egy évben, ám kérdés, hogy ez mire lesz elég. Májusban lép életbe az új hadkiegészítési törvény, amely 27-ről 25 évre csökkenti a frontszolgálatra behívhatók korát, és kötelezővé teszi az online regisztrációt a potenciálisan behívhatók számára. Emellett a napokban jelentették be, hogy a külföldön élők férfiak közül csak azok vehetik igénybe a konzuli szolgáltatásokat (például hosszabbíttathatják meg az útlevelüket), akik igazolni tudják, hogy jogosan tartózkodnak külföldön. Nyugati források 650 ezerre teszik a katonaköteles korú ukrán férfiak számát külföldön, és közülük sokan kenőpénz segítségével távoztak az országból – útlevél nélkül azonban nehezebben fognak boldogulni.

Ezzel együtt a hadkiegészítési törvény több pontján puhítottak az eredeti javaslatokhoz képest, és a kormányzat szeretné a folyamatot a legkisebb társadalmi felzúdulással megúszni. Például minél több választási lehetőség felkínálásával, hogy az önként jelentkezők maguk dönthessenek bizonyos keretek között beosztásukról és szolgálatuk idejéről. Illúzió lenne azonban azt gondolni, hogy ez mindenre megoldást adna, valószínűleg kevesen választják önként azt, hogy lövészárkot védő gyalogosként akarnak harcolni.

Michael Kofman amerikai elemző szerint az idei harcok kimenetelét leginkább a létszámarányok fogják meghatározni, vagyis az ukránoknak a nyugati segítség birtokában is csak akkor van esélyük elkerülni a további jelentős területveszteséget, ha így vagy úgy, de elegendő új katonát tudnak a frontvonalakra küldeni.