A 12 éve alkotmányként becikkelyezett Alaptörvény kevés gránitszilárdságú passzusa közé tartozik a magyarok „testi és lelki” egészségéről rendelkező XX. cikk, amely szerint ezen alapjog

„érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal (...) segíti elő”.

Úgy tűnik, a regnáló kormányzat ragaszkodik az egészség alapjogi zálogának nyilvánított teljes mentességhez, amelyet az ágazati jogszabályokon kívül 2012 óta a Büntető törvénykönyv – a géntechnológiával módosított növényfajtákkal kapcsolatos kötelezettség megszegésének vétsége címen akár két évig terjedő szabadságvesztés kilátásba helyezésével – is védelmez a többtucatnyi miniszteri rendelet és kormányhatározat mellett.

A legutóbbi nemzeti konzultáció eredményeiről beszámoló plakátkampány génmódosított ukrán gabonával riogató, konteóra alapozott jelmondatához hasonló egyértelműséggel ezt a rendületlen eltökéltséget bizonyítja az is, hogy január 24-én az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságában a magyar delegátus nemmel szavazott arra az egyébként szűk többséggel végül elfogadott, várhatóan már ősszel plenáris vitára bocsátandó liberalizációs javaslatra, amely – a GMO gyűjtőnéven hírhedtté vált genetikailag módosított organizmusoktól megkülönböztetendő – az NGT betűszóval jelölt új genetikai módosítási technikákkal előállított növények szabadföldi termesztését mentesítené a jelenleg is hatályos szigorú korlátozások alól.

Fogalmi szerkesztés

A részecskefizika mellett a genetika az a tudományterület, amely alapjaiban változtatta meg az emberiség és környezetének korábbi viszonyát. A növénynemesítés és állattenyésztés újkőkori kezdeteitől felhalmozott sok ezer éves tapasztalati tudást a felvilágosodás természet- és agrártudósai kezdték örökléstanná rendszerezni. A nemzetközi szakirodalom a keszthelyi Georgikont alapító Festetich György öccsét, Festetics Imrét tartja a diszciplina névadójának, mert ő volt az, aki – a juhok beltenyésztéséről értekező 1819-es szakmunkájának Die genetische Gesätze der Natur (A természet genetikai törvényei) címszavában – először használta mai értelmében a genetika kifejezést. A 20. század első éveiben önállósult, gazdasági jelentősége miatt az agrárakadémiákon a kezdetektől az aktuális eredményekkel bővítve naprakészen oktatott tudományág az univerzális „örökítőanyag”, a kettős hélixet formázó DNS 1953-as megfejtése, a természetes géntranszfert másoló mikrobiológiai eljárások, és nem utolsó sorban a fajok és nem ritkán fajták teljes genomját feltérképező biotechnológiai módszerek elterjedése után lett mára a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés egyik első számú csodafegyvere.

A Magyar Tudományos Akadémia 2017 végén kiadott állásfoglalása szerint a „genomszerkesztéssel olyan módszerek kerültek a kezünkbe, amelyekkel tetszés szerint, a korábbiaknál jóval pontosabban módosíthatjuk egy élőlény genetikai állományát (genomját), akárcsak egy szöveget a Wordben”. Az MTA szerint így a genomszerkesztés nem azonos a köznyelvi és a politikai argóban génmódosításnak vagy -manipulációnak nevezett technológiák egyikével sem. Az utóbbi ugyanis az úgynevezett transzgén-átvitelen alapul, vagyis azon az eljáráson, amellyel fajidegen gént építenek be a genomba, annak reményében, hogy így új tulajdonságokkal ruházzák fel az egész szervezetet. (A módszer alapozta meg a fluoreszkáló kukoricáról, az ember–sertés kiméráról és más egyéb szörnyszülöttekről szóló városi legendákat is.) A három évtizeddel ezelőtti felfedezése óta a genetikai kutatásokban a DNS-lánc pontos bázisorrendjének meghatározására (szakszóval szekvenálására) is bevetett CRISPR/Cas9 rendszert már régóta használják a baktériumok és gombák genomjának szerkesztésére – írják az akadémikusok. A gyógyszerek előállítása mellett nagy értékű vegyületek szintézise, bioüzemanyagok, bioszenzorok kifejlesztése is alapozható a genomszerkesztési technológiákra. Az állásfoglalás szerint sikeres kísérletek tanúsítják, hogy az az efféle módszerek eredményesen alkalmazhatók betegségellenálló gabonafélék, hímsteril – vagyis címerezést nem igénylő – hibridkukorica vagy gyomirtószer-rezisztens növények előállítására. Úgy vélik, a metódus lehetőségei olyan állatok (például sertés) nemesítésekor is sikerrel kecsegtetnek, amelyek emberi szervdonorként is hasznosíthatók.

Ennek ellenére jelenleg még mindig az úgynevezett transzgenikus, vagyis a fajidegen génnel „ellátott” növények termesztése áll a tilalom fókuszában – válaszolt a Qubit kérdésére Balázs Ervin akadémikus, az Agrártudományi Kutatóközpont növénygenetikus professzora. Ugyanakkor már közel két évtizede léteznek azok a ciszgenikus módszerek, amelyekkel ugyanabból a növényből származó gént visznek be molekuláris módszerekkel ugyanarra a helyre, ahol az eredeti gén volt, illetve a 2020-ban Nobel-díjjal honorált CRISPR-Cas9 technológiával mondjuk csupán egy meglévő genom meghatározott szakaszainak elnémításával erősítik meg a kívánt tulajdonságot, például a szárazságtűrést.

A biotechnológia és a növény- és állatnemesítés immár több évtizedes összefonódásának tapasztalatairól és összefüggéseiről a Qubit podcast friss adásában Varga Máté genetikussal beszélgettünk:

link Forrás

Világtrendek

A genetikailag módosított haszonnövények szabadföldi termesztése az 1990-es közepén indult. Az iparági szereplők által alapított, lobbiszervezetként működő Agrár-biotechnológiai Alkalmazások Nemzetközi Beszerzőközpontja (ISAAA) adatai szerint GMO-kat a világ 26 országában – a szektor terminológiája szerint 19 fejlődő és 7 ipari országban – termesztenek jelenleg, de a piac és a vetésterületek 91 százalékán öt ország, az Egyesült Államok, Brazília, Argentína, Kanada és India osztozik.

Az ISAAA adatai szerint a vetésterület egy évtized alatt 1,7 millió hektárról 90 millió hektárra nőtt, amiből az USA közel 50 millió, Argentína 17 millió, Brazília pedig több mint 9 millió hektárral részesedett. Kezdettől a szójatermesztés az első számú terepe a genetikailag módosított vetőmagok szabadföldi alkalmazásának; már két évtizeddel ezelőtt is a termőterület 60 százalékán, 54,4 millió hektáron termeltek GMO-szóját. Akkor kukoricából a vetésterület közel negyede, 22 millió hektár, gyapjúból a teljes terület 11, repcéből pedig 5 százaléka volt GMO, ami közel 10 millió, illetve 5 millió hektárt jelentett.

GMO európai módra

A klasszikus GMO-k köztermesztését, az e növények feldolgozásából, illetve az ilyen takarmányon tartott állatokból származó élelmiszerek forgalmazását Európában szabályozzák a legszigorúbban. Az öreg kontinens GMO-mentességet preferáló attitűdje kivételes. A szaksajtó elemzései szerint a világ vetőmagpiacának 30-35 százalékát a génmódosított növények teszik ki, amelyeket azok a multinacionális tőzsdei cégek gyártanak, amelyek korábbi vegyipari, agrokémiai profiljukat bővítve kebelezték be a mezőgazdaságot. A piacvezető Monsanto mellett a szintén multiként működő Bayer, a BASF, a DuPont Pioneer, a Groupe Limagrain, a Syngenta, az amerikai Dow AgroScience és Land O’Lake, a japán Sakata Seed, valamint a holland Takii Seed és Rijk Zwaan uralják a terepet.

Az Európai Unióban kereskedelmi céllal gyakorlatilag csak a GMO-kukorica termesztése megengedett: Spanyolország a legfőbb GMO-kukorica-termesztő 52 ezer, elsősorban Aragónia területén található, csapadékhiány esetére kiépített öntözőhálózattal biztosított hektárral, ami az ottani teljes kukoricatermelés valamivel több mint 12 százaléka. Franciaországban, Portugáliában, Csehországban és Németországban azonban akkor sem lépte át az ezer hektárt a GMO-kukorica összterülete, amikor ezzel még próbálkoztak egyes termelők.

Az uniós GMO-szabályozás célja, hogy biztosítsa a már engedélyezett GMO-élelmiszerek, -takarmányok és -vetőmagok szabad mozgását és ezáltal az egyenlő és tisztességes versenyfeltételeket az egységes piacon. E termékek forgalomba hozatalának engedélyezése gyakorlatilag az Európai Bizottság (EB) kezében van. Első menetben ugyan az EB javaslata alapján a Tanácsnak, vagyis a tagállamközi intézményeknek kellene dönteniük egy-egy ilyen termék engedélyezéséről, ám az ehhez szükséges, minősített többségű megegyezés még sohasem jött létre, így az ügyek visszakerültek az EB-hez, amely általában a 2002-ben felállított Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) szakmai véleményére támaszkodva hoz határozatot. Az EFSA-val azonban egy sor tagállam elégedetlen, mert szerintük a hivatal tele van GMO-párti szakemberekkel.

A már engedélyezett GMO-termékek használatát és forgalmazását a tagállamok elvileg nem tilthatják meg, és nem is korlátozhatják. Az uniós irányelvek ugyanakkor tartalmaznak egy olyan védzáradékot, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok egy szabályosan bejelentett termékként vagy termékekben megjelenő GMO felhasználását, illetve árusítását megtiltsák, korlátozzák, amennyiben az emberi egészségre vagy a környezetre kockázatot jelent, valamint vetőmagok és szaporítóanyagok esetében, ha a fajta termesztése növény-egészségügyi szempontból káros lehet más fajták vagy fajok termesztésére. Magyarország 2005 januárjában a környezeti kockázatokra hivatkozva hirdetett moratóriumot a MON-810 génkezelt kukorica termesztésére. Előzőleg a kilencvenes évek második felétől Ausztria három, Franciaország két, Görögország, Luxemburg és Németország egy-egy hasonló intézkedést jelentett be.

Tulajdonságszerkesztés

A géntechnológiával erősített haszonnövények lehetnek a kulcsai az élelmiszerek gyom- és rovarirtók nélküli előállításában. A Trends in Plant Science folyóiratban április közepén publikált összefoglaló tanulmány szerint a gyomok az NGT-k első számú alanyai.

Michael Palmgren, a Koppenhágai Egyetem növénytudósa a Guardiannek nyilatkozva kifejtette, hogy például a disznóparéjfélék családjába tartozó, Indiában és Nepálban évezredek óta tápláló magjai okán fogyasztott fehér libatop (Chenopodium album) ma általánosan irtandó gyomnövény Európában.

Ugyanakkor a genomtérképének birtokában a hagyományos nemesítési eljárásoknál nagyságrendekkel hatékonyabban és gyorsabban háziasítható, méghozzá úgy, hogy az élelmiszeripari alapanyagként hasznosuló termést a szélsőséges klimatikus viszonyoknak ellenállva is képes előállítani, mivel a gyomtulajdonságokat továbbra is megőrzi.

Egyetlen szupertulajdonság nem elég az alkalmazkodáshoz – állítja ugyanakkor a szárazságtűrést génszerkesztéssel felerősítő kísérletekre utalva Ács Sándorné agrármérnök, környezetvédelmi szakmérnök, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ és a két évtizedes működése után 2013 őszén beszántott kishantosi ökológiai mintagazdaság alapítója. Szerinte a klímaváltozás a környezeti feltételek összességét alakítja át, így egy-egy növényi képesség felturbózása nem elegendő az alkalmazkodáshoz. Már csak azért sem, mert abban a fajok önmagukban legfeljebb ideig-óráig lehetnek sikeresek. Az ökológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy az élő rendszert alkotó ökoszisztémák képesek egészségesen adaptálódni.

Ártalmatlan veszélyek?

Az európai bio- és ökogazdálkodók szövetsége, az IFOAM Organics Europe már tavaly nyáron felszólalt az EU-s dereguláció ellen. Állásfoglalásuk szerint az új szabályozás, illetve nem-szabályozás kiszolgáltatott helyzetbe hozza az európai nemesítési rendszer résztvevőit a géntechnológiai fejlesztésekben élen járó multinacionális konszernekkel szemben, miközben az új technológiákkal előállított növények, hasonlóan a korábbi GMO-fajtákhoz, egyáltalán nem bizonyították, hogy akár a klímaváltozás, akár az élelmiszerbiztonság területén jobbak volnának a hagyományosan nemesített fajtáknál. Az IFOAM szerint az új szabályozás nem garantálja az ökológiai gazdálkodás GMO-mentességét sem, hiszen a növénytermesztés sajátosságai miatt a vetéstől a tároláson át a szállításig bármikor elfordulhat akaratlan szennyeződés.

Az IFOAM is azzal érvel, hogy a legtöbb NGT kísérleti fázisban van, és még azokban az országokban sem jelentek meg a piacon robusztus, a klímaváltozásnak ellenálló fajták, ahol az NGT-k szabadon forgalmazhatók. Ráadásul az új génszerkesztések is zömmel a gyomirtószerekkel szembeni ellenállóságra összpontosítanak, vagy a GMO-khoz hasonlóan olyan speciális beltartalmi tulajdonságokra, mint amilyet a magas gamma-aminovajsav (GABA) koncentrációjú paradicsom- vagy extra olajtartalmú szójafajták produkálnak.

A tiltakozók szerint az is jelentős probléma, hogy a szabadalmi védettséget élvező NGT-k ellehetetlenítik az európai nemesítőket. A hagyományos európai gyakorlatban ugyanis a fajtaoltalommal védett növényeket is fel lehet használni a nemesítésben. Az angolul breeders' right néven ismert nemesítői privilégium azonban csorbát szenved, mivel az új géntechnológiákkal előállított fajták szabadalmi védettsége mellett az előállítóik gyakran az egyes fajtatulajdonságokat is levédetik. Vagyis olyan tulajdonságok nemesítéséért is szabadalmi díjat kell fizetni, amelyek természetes szelekcióval is létrehozhatók.