A kaszkadőr - Kritika

A kaszkadőr évtizedekkel repíti vissza a nézőt. Azokba az időkbe, mikor a sztárstátusz még kiemelt szerepet játszott abban, hogy egy film zöld utat kaphasson, amikor még a kalandfilmekben a romantikázás még nem csak a szükséges rossz volt és amikor még nem a VFX-es cégeket csörgették fel, ha egy akciójelenetet le vagy újra kellett forgatni. Ez a film akár a 80-as években is megszülethetett volna valahol az Óvakodj a törpétől és A smaragd románca közé beékelődve, így talán nem meglepő, hogy az alapjául is egy 80-as években futott sorozat szolgált.

Főleg anyagi szempontból, ugyanis a stúdiók épp most kezdenek szembesülni azzal, hogy a nézők némileg belefáradtak az univerzumokat építő és megrázó hőstörténetekbe és a végeláthatatlan franchise-okba, és olyan old school filmekre vágynak, mint a Top Gun: Maverick vagy az Imádlak utálni. Az említett darabok nem is állnak olyan messze A kaszkadőrtől, ami az említett noiros hangvételt elhagyva inkább egy szerelmes sztorit mesél el egy se veled, se nélküled párosról, melynek mindkét pólusán a hivatásuknak élő, elvhű emberek állnak. A film nem mellesleg a filmkészítés kulisszái mögé is bepillantást nyújt, egészen pontosan annak szakmai körökben nem eléggé megbecsült ágazatába.

A kaszkadőr főszereplője Colt Seavers (Gosling), a szebb napokat látott stunt guy, aki egy sérülést követően elvonul a világtól, de elköveti azt a hibát, hogy a szerelmét, a szintén filmszakmában dolgozó Jody Morenót (Blunt) is elhagyja, így aztán egyikőjük mosolya sem őszinte, mikor a szakmába visszatérve Colt pont egy olyan filmben kap szerepet, amit Jody rendez. A helyzetet bonyolítja, hogy a film sztárjának, Tom Rydernek (Aaron Taylor-Johnson) nyoma vész, és Coltnak kell megtalálnia, mivel a film producere, Gail Meyer (Hannah Waddingham) szerint ő csak egy kaszkadőr, senkinek se fog hiányozni, ha nincs ott a forgatáson.

Ez a fajta ironikus, némileg melankólikus kiszólogatás végig jelen van a filmben. Az egyik jelenetben még oda is pörkölnek az Akadémiának, mikor egy mellékszereplő megjegyzi, hogy "ti, kaszkadőrök ugye szoktatok Oscart kapni", mire Colt enerváltan válaszol, hogy "nem, nem szoktunk". A kaszkadőrt látva pedig az említett Akadémiának minden bizonnyal lesz egy kis lelkiismeret-furdalása, ugyanis ez a film nem csupán ezen 130 éves múlttal rendelkező, rendkívüli szakértelmet és odafigyelést igénylő szakma előtt tiszteleg, de egyfajta kiáltvány is amellett, hogy mostanában mintha sokkal jobban elhanyagolnák azt, mondván, megoldják majd CGI-jal. És mint említettük, David Leitch filmje a lehető legjobbkor érkezett ahhoz, hogy az üzenet minél több fülbe eljusson. Érdemes is végigülni a stáblistát, ott ugyanis láthatjuk, hogy mennyi, de mennyi olyan jelenetet vettek fel kaszkadőrök vagy akár a színészek segítségével, melyeket más produkciók jó eséllyel zöld háttér előtt, komputerizált rásegítéssel rögzítettek volna.

Colt is a régi iskola embere, aki szemlátomást egy Zack Snydert és Denis Villeneuve-öt egyszerre megidéző, mi több: majmoló szuperprodukcióhoz szerződött le űrcowboyokkal és vérszomjas idegen lényekkel, de nem igazán érdekli a csinnadratta, sem az, ha digitális mintát vesznek a fejéről, sem pedig az, ha forgatás közben jelzőket tesznek az arcára, hogy az utómunkálatok során le tudják cserélni. Ő csak teszi a dolgát - hagyja, hogy falhoz vágják, felgyújtsák vagy felborítsák egy kocsi kormányánál ülve. Mert közben kiskutyaszemekkel nézheti a lelkes rendezőnőt, Jody pedig látványosan szívatja őt, mert persze neheztel rá, de azt mindenki látja, hogy még kötődik hozzá.

Igen, a modern vagy annak szánt kiszólásai ellenére a szerelmi szál is örökérvényű és sokszor látott, de a két főszereplő közötti összhang simán eladja még annak ellenére is, hogy kicsit túl van nyújtva. De ugyanez elmondható a filmről is, ami mintha akciójelenetből is eggyel többet kínálna a kelleténél - legalábbis amikor azt hinnéd, ez a megmozdulás most már biztosan az utolsó, akkor jön még egy nagyobb és hangosabb. De simán elnézhető neki, hisz az akciójelenetek kiválóak, a cselekmény kielégítően fordulatos, a poénok többnyire ülnek, a szereplők pedig elég karizmatikusak ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a produkciót, még ha az a kelleténél egy kicsit tovább is élvezi a vendégszeretetünket. Mert szeretetben részesülni fog, az nem vitás.

---

A kaszkadőr (The Fall Guy, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. május 2-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.