SG.hu
Az okozott károkra összpontosít az Apple elleni per
Az amerikai Igazságügyi Minisztérium trösztellenes részlege négy év alatt a harmadik tech-céget célzó perét nyújtotta be. Célja, hogy bebizonyítsa az Apple illegális monopóliumát. A meglepően olvasmányos 88 oldalas panasz egy nagyon is érthető litánia mindazokról a bosszantó dolgokról, amelyeket az Apple tett a fogyasztókkal.
Mint arról beszámoltunk, az amerikai kormány azzal vádolja a Tim Cook vezérigazgató által vezetett vállalatot, hogy versenyellenes üzleti gyakorlatot folytat. A minisztérium az Apple magatartását átfogóan mutatja be, azzal érvelve, hogy mindez a jogellenes monopólium fenntartásának mintája. Ahelyett, hogy két-három illegális cselekményre összpontosítanának, a panasz szerint az Apple olyan magatartásmintát folytat, amely beágyazza a fogyasztókat az ökoszisztémájába, és megnehezíti a váltást még a magas árak és a minőségromlás ellenére is. "Úgy gondolom, hogy még erősebb ügyet hoztak össze, mint gondoltam volna" - mondta Rebecca Haw Allensworth, a Vanderbilt jogi karának trösztellenes professzora és kutatási dékánhelyettese. "Nagyon koherens történetet meséltek arról, hogy az Apple hogyan teszi kevésbé hasznossá a termékét, az iPhone-t és a rajta lévő termékeket - az alkalmazásokat - a fogyasztók számára, hogy fenntartsa erőfölényét."
Egy per funkcionálisan az ügyvédek és a bíró közötti kommunikáció. Mivel a beadott kereset egy speciális közönségnek szóló, szakosodott üzenet, rendkívül technikai és szakzsargonos lehet - ez különösen igaz akkor, ha a jog olyan speciális területeiről van szó, mint a trösztellenes jog vagy a peres ügyek olyan összetett ágazatai, mint a technológia. A technológiai perek gyakran még a szakemberek számára is homályosak, és olyan bizarr szoftveres terminológiával vannak átszőve, amely a bíróságon kívül nagyjából értelmezhetetlen. Ez az anyag azonban olyan, mint egy 88 oldalas magazincikk, amely akár a tévékben is felolvasható lenne. Már a nyitás is érdekfeszítő:
"2010-ben az Apple egyik vezetője e-mailben tájékoztatta az Apple akkori vezérigazgatóját az új Kindle e-olvasó reklámjáról. A reklám egy nővel kezdődött, aki az iPhone-ját arra használta, hogy az abban lévő Kindle alkalmazással könyveket vásároljon. Ezután átvált egy Android okostelefonra, és ugyanezzel a Kindle alkalmazással olvassa el a könyveit. Az ügyvezető azt írta Jobsnak: "Az egyik üzenet, hogy iPhone-ról Androidra váltani könnyű. Ezt nem jó nézni". Jobs egyértelmű volt a válaszában: az Apple "kényszerítse rá" a fejlesztőket a fizetési rendszerének használatára, hogy mind a fejlesztőket, mind a felhasználókat a platformjához kösse. Az Apple az évek során többször is úgy reagált az ehhez hasonló versenyfenyegetésekre, hogy nehezebbé vagy drágábbá tette a felhasználók és a fejlesztők számára a távozást, nem pedig azzal, hogy vonzóbbá tette számukra a maradást."
A panasz mintha inkább a tech-rajongókhoz szólna, nem pedig egy szövetségi bíróhoz. A nyitó bekezdés nincs is számozva, pedig az ilyen jogi beadványokban általában minden bekezdést megjelölnek. Olyan, mint egy kis irodalmi előhang a tartalomjegyzék előtt, két teljes oldalon, mielőtt belekezdenének a vádakba. Utána hatalmas terjedelemben sorolnak fel mindent, ami idegesítheti a felhasználókat: zöld buborék, nem lehet Kindle könyveket vásárolni az Amazon alkalmazásban, az NFC-koppintást nem lehet másra állítani az Apple Wallet megnyitásáról, a nem-Apple okosórák lassú párosítása az iPhone-nal stb. A minisztérium a felhőalapú streaming játékoktól a CarPlay-ig mindenféle sérelmet felvállal, talán az egyetlen dolog, ami hiányzik egy arról szóló tiráda, hogy az egyre növekvő képernyőméretek mennyire kényelmetlenek a kis kezű emberek számára.
Ez nem jelenti azt, hogy a kormány számára ez egy könnyű menet lesz. Az anyagban azzal érvelnek, hogy az Apple 65-70 százalékos részesedése az okostelefonok piacán erőfölényt biztosít az Apple számára. De még ha a kormány be is bizonyítja, hogy az Apple jogellenes monopólium, az állítólagos károk hatékony orvoslása már egészen más probléma. William Kovacic, az FTC korábbi elnöke szerint is a panasz "jól megírt", és azt mutatja, hogy a kormány valószínűleg nagy figyelmet fordított arra, hogy mi történt az Epic által az Apple ellen az App Store miatt indított perben. "Úgy írták meg a panaszt, hogy igyekeztek elkerülni azokat a gyengeségeket, amelyeket a bíró abban az ügyben láthatott, és további anyagokat adtak hozzá, hogy ez ne egyszerűen az Epic kontra Apple ügy megismétlése legyen."
Abban a perben az Epic azzal érvelt, hogy az Apple jogellenesen monopolizálja az alkalmazások forgalmazásának és kifizetéseinek piacát az iPhone-okon. Az Epic azonban a legtöbb állításában vesztett, és az ítéletet a fellebbviteli bíróság helybenhagyta. Az Epic egy kulcsfontosságú pontot nyert meg, amely arra kötelezte az Apple-t, hogy a fejlesztők számára engedélyezze a külső fizetési lehetőségekre való hivatkozást. (Az Epic és más fejlesztők nemrég panaszt tettek a bíróságon, mondván, hogy az Apple nem tartja be ezt a követelményt.) A minisztérium szélesebb körben vizsgálta az Apple magatartását, mint az Epic az említett ügyben, és egy nagyon átfogó képet állított össze arról, hogy az Apple hogyan károsította meg a fogyasztókat. Ahelyett, hogy egy vagy két különálló káros cselekedet után kutattak volna, a jogellenes magatartás egymásra épülő mintáját igyekeztek megállapítani. "Az Apple folyamatosan kiterjeszti és eltolja a versenyellenes magatartás hatókörét és kategóriáit oly módon, hogy a cég magatartásának kumulatív versenyellenes hatása még erőteljesebb, mint az egyes, önmagában álló kizáró cselekményeké" - írja a kormány.
"A részletekben való elveszés helyett egyszerűen feltették és megválaszolták a kérdést, hogy miről szólnak ezek az ügyek" - mondja John Kwoka, a Northeastern University közgazdászprofesszora, aki nemrégiben az FTC elnökének, Lina Khannak a vezető közgazdásza volt. "Olyan keretbe foglalják, amely világossá teszi a probléma lényegét". Allensworth különösen szembetűnőnek találta a kereset leírását arról, hogy az Apple állítólagos versenyellenes magatartása milyen következményekkel járhat a jövőben is. "Ami igazán megragadott, az az a gondolat volt, hogy a szülők nem akarnak androidos telefont venni a gyerekeiknek, ha már van Apple-telefonjuk, mert ez valóban rontja az interoperációs és összekapcsolódási képességüket" - mondja Allensworth. "Ezen a piacon, ahol egy életre választasz egy ökoszisztémát, ez nagyon erős, mert a gyerekek már most be van zárva. Úgy értem, nem szó szerint, nem azt mondom, hogy nincs választási lehetőségük, de nagy valószínűséggel ragaszkodnak ahhoz a termékhez, amelyen 13 éves korukban felnőttek."
Az ügy részleteit azonban nehéz lesz bizonyítani. A kormány két különböző érintett piacot határozott meg, ami némi stratégiai rugalmasságot biztosít az előttünk álló küzdelemben. Az egyik az Egyesült Államok teljes okostelefon-piaca, amelyen belül a minisztérium szerint az Apple 65 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik. A másik ennek a piacnak egy részhalmaza, amelyet a hivatal a teljesítményalapú okostelefonok piacának nevez (alapvetően csúcskategóriás okostelefonok), és amelyen belül a kormány szerint az Apple piaci részesedése 70 százalék.
Az Apple szóvivőjének véleménye szerint a globális okostelefon-piac relevánsabb, hogy tükrözze, hol versenyez a vállalat. Az Apple sokkal kisebb részt birtokol ebből a tortából. Fred Sainz, az Apple szóvivője hivatalos közleményében úgy fogalmazott, hogy a panasz "veszélyezteti azt, hogy kik vagyunk mi, és azokat az elveket, amelyek az Apple-termékeket megkülönböztetik a versengő piacokon. Ha sikerrel járna, az akadályozná, hogy olyan technológiát hozzunk létre, amelyet az emberek az Apple-től elvárnak - ahol a hardver, a szoftver és a szolgáltatások találkoznak. Emellett veszélyes precedenst teremtene, felhatalmazva a kormányt arra, hogy komolyan beleszóljon az emberek technológiájának megtervezésébe."
De még ha a bíróság el is fogadja a minisztérium legszűkebb piaci definícióját, a 70 százalékos piaci részesedés is kihívást jelentő szám lehet a kormány számára az Apple erőfölényének bizonyítására. Összehasonlításképpen: a kormány a második, a Google reklámtechnológiai üzletága ellen indított monopóliumellenes perében azt állította, hogy a Google több mint 90 százalékos részesedést tartott fenn az amerikai kiadói hirdetéskiszolgálói piacon és 80 százalékos részesedést az amerikai hirdetési hálózatok piacán. Allensworth szerint az ügyészek ahelyett, hogy az érintett piacot az Apple operációs rendszerét futtató készülékekre korlátozták volna, úgy döntöttek, hogy az okostelefonok piacát választják csatatérnek, "ami a piac meghatározása szempontjából könnyű, de a monopolhatalom szempontjából nagyobb harc. Nagy vita lesz abból, hogy ez a 65-70 százalék monopolhelyzetet biztosít-e számukra vagy sem".
Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez a piaci részesedés valóban olyan erőfölényt biztosít-e az Apple-nek, amelyet a riválisok kizárásával gyakorolhat, a kormánynak be kell mutatnia, hogy az Apple képes az árakat emelni vagy a minőséget rontani anélkül, hogy elveszítené a vásárlókat - amire akkor számíthatnánk, ha a vásárlók szabadon választhatják ki a legjobb opciót. "A kérdés az, hogy a felhasználók ki fognak-e lépni, ki tudnak-e lépni". mondja Kwoka. "Ki fognak-e szállni a szolgáltatás romlása miatt? És szerintem - hasonlóan a Google-ügyhöz - valószínűleg lesznek bizonyítékok arra, hogy az Apple korlátozta vagy rontotta a szolgáltatás minőségét anélkül, hogy bárkit is elveszített volna"." Ez az Apple piaci hatalomgyakorlási képességének bizonyítása felé haladna.
A bíróság mérlegelni fogja az Apple érveit is, hogy milyen legitim üzleti okai voltak a kormány szerint kizáró jellegű döntések meghozatalára. Jonathan Kanter, a minisztérium trösztellenes részlegének vezetője többször is kijelentette, hogy az úgynevezett strukturális korrekciós intézkedéseket (vagy szétválasztásokat, mint például az AT&T szétválasztása 1982-ben) előnyben részesíti a magatartási intézkedésekkel szemben (azaz a versenyellenes magatartás megváltoztatására vagy megszüntetésére vonatkozó követelményekkel szemben, mint például a Microsoft 2001-es beleegyező határozata). Szakértők szerint azonban a szétválasztás ebben az esetben kétséges, és az állítólagos káros magatartás megszüntetésére irányuló végzések megfelelőbbek és hihetőbbek lehetnek.
Az ügyészek jellemzően nem szégyenlősek, ha arról van szó, hogy a sajtónak elmondják, hogy minden lehetőség terítéken van. De a hivatal tisztviselői nem tértek ki arra, hogy pontosan milyen jogorvoslatokat keresnek. Ehelyett azt hangsúlyozták, hogy az ügy az Apple állítólagos károkért való felelősségének értékelésével kezdődik. "Szerintem a szétválasztás nagyon valószínűtlen" - mondja Allensworth. "Úgy tűnik, nem kérnek belőle. Azt kérik a bíróságtól, hogy tiltsa meg a gyakorlatot a cégnek, ami azt jelenti, hogy hagyják abba azt, amire panaszkodnak. Ebben az értelemben valami olyasmit kérnek, ami nagyon hasonló ahhoz, amit Európa az Apple-től kért"." Az európai digitális piaci törvény megköveteli a kijelölt kapuőröktől, hogy olyan változtatásokat hajtsanak végre a termékeiken, amelyek a bizottság szerint versenyképesebb környezetet teremtenek.
A magatartási jogorvoslatok síkosak és nehezen követhetők, míg a szétválasztások döntőek és véglegesek. De ebben az esetben, mondja Allensworth, "nagyon nehéz arra gondolni, hogy szétválasztjuk ezt a céget, és azt mondjuk, hogy az Apple készíthet mobiltelefonokat, de nem készíthet operációs rendszert, nem lehet alkalmazásboltja, nem lehet iMessage-je". A magatartási jogorvoslatok azonban saját problémákkal és a jogorvoslat feltételeivel kapcsolatos folyamatos konfliktusokkal járhatnak - erre példa a véget nem érő Epic kontra Apple saga. Kwoka szerint az Apple "kitalálhatja, hogyan szórhat homokot ennek a folyamatnak a fogaskerekeibe".
A trösztellenes ügy valószínűleg évekig elhúzódik majd, hiszen a minisztérium folyamatban lévő, 2020-ban a Google ellen indított ügye csak 2023-ban került bíróság elé, és még akár két évig nem várható jogorvoslat vagy pénzügyi következmény. De ennek van jó oldala is: az ügyészek addig is figyelni fogják, hogyan kezeli Európa a DMA-t, és milyen szabályok és végrehajtási mechanizmusok működnek a digitális piacokon a verseny beindítása érdekében.
Mint arról beszámoltunk, az amerikai kormány azzal vádolja a Tim Cook vezérigazgató által vezetett vállalatot, hogy versenyellenes üzleti gyakorlatot folytat. A minisztérium az Apple magatartását átfogóan mutatja be, azzal érvelve, hogy mindez a jogellenes monopólium fenntartásának mintája. Ahelyett, hogy két-három illegális cselekményre összpontosítanának, a panasz szerint az Apple olyan magatartásmintát folytat, amely beágyazza a fogyasztókat az ökoszisztémájába, és megnehezíti a váltást még a magas árak és a minőségromlás ellenére is. "Úgy gondolom, hogy még erősebb ügyet hoztak össze, mint gondoltam volna" - mondta Rebecca Haw Allensworth, a Vanderbilt jogi karának trösztellenes professzora és kutatási dékánhelyettese. "Nagyon koherens történetet meséltek arról, hogy az Apple hogyan teszi kevésbé hasznossá a termékét, az iPhone-t és a rajta lévő termékeket - az alkalmazásokat - a fogyasztók számára, hogy fenntartsa erőfölényét."
Egy per funkcionálisan az ügyvédek és a bíró közötti kommunikáció. Mivel a beadott kereset egy speciális közönségnek szóló, szakosodott üzenet, rendkívül technikai és szakzsargonos lehet - ez különösen igaz akkor, ha a jog olyan speciális területeiről van szó, mint a trösztellenes jog vagy a peres ügyek olyan összetett ágazatai, mint a technológia. A technológiai perek gyakran még a szakemberek számára is homályosak, és olyan bizarr szoftveres terminológiával vannak átszőve, amely a bíróságon kívül nagyjából értelmezhetetlen. Ez az anyag azonban olyan, mint egy 88 oldalas magazincikk, amely akár a tévékben is felolvasható lenne. Már a nyitás is érdekfeszítő:
"2010-ben az Apple egyik vezetője e-mailben tájékoztatta az Apple akkori vezérigazgatóját az új Kindle e-olvasó reklámjáról. A reklám egy nővel kezdődött, aki az iPhone-ját arra használta, hogy az abban lévő Kindle alkalmazással könyveket vásároljon. Ezután átvált egy Android okostelefonra, és ugyanezzel a Kindle alkalmazással olvassa el a könyveit. Az ügyvezető azt írta Jobsnak: "Az egyik üzenet, hogy iPhone-ról Androidra váltani könnyű. Ezt nem jó nézni". Jobs egyértelmű volt a válaszában: az Apple "kényszerítse rá" a fejlesztőket a fizetési rendszerének használatára, hogy mind a fejlesztőket, mind a felhasználókat a platformjához kösse. Az Apple az évek során többször is úgy reagált az ehhez hasonló versenyfenyegetésekre, hogy nehezebbé vagy drágábbá tette a felhasználók és a fejlesztők számára a távozást, nem pedig azzal, hogy vonzóbbá tette számukra a maradást."
A panasz mintha inkább a tech-rajongókhoz szólna, nem pedig egy szövetségi bíróhoz. A nyitó bekezdés nincs is számozva, pedig az ilyen jogi beadványokban általában minden bekezdést megjelölnek. Olyan, mint egy kis irodalmi előhang a tartalomjegyzék előtt, két teljes oldalon, mielőtt belekezdenének a vádakba. Utána hatalmas terjedelemben sorolnak fel mindent, ami idegesítheti a felhasználókat: zöld buborék, nem lehet Kindle könyveket vásárolni az Amazon alkalmazásban, az NFC-koppintást nem lehet másra állítani az Apple Wallet megnyitásáról, a nem-Apple okosórák lassú párosítása az iPhone-nal stb. A minisztérium a felhőalapú streaming játékoktól a CarPlay-ig mindenféle sérelmet felvállal, talán az egyetlen dolog, ami hiányzik egy arról szóló tiráda, hogy az egyre növekvő képernyőméretek mennyire kényelmetlenek a kis kezű emberek számára.
Ez nem jelenti azt, hogy a kormány számára ez egy könnyű menet lesz. Az anyagban azzal érvelnek, hogy az Apple 65-70 százalékos részesedése az okostelefonok piacán erőfölényt biztosít az Apple számára. De még ha a kormány be is bizonyítja, hogy az Apple jogellenes monopólium, az állítólagos károk hatékony orvoslása már egészen más probléma. William Kovacic, az FTC korábbi elnöke szerint is a panasz "jól megírt", és azt mutatja, hogy a kormány valószínűleg nagy figyelmet fordított arra, hogy mi történt az Epic által az Apple ellen az App Store miatt indított perben. "Úgy írták meg a panaszt, hogy igyekeztek elkerülni azokat a gyengeségeket, amelyeket a bíró abban az ügyben láthatott, és további anyagokat adtak hozzá, hogy ez ne egyszerűen az Epic kontra Apple ügy megismétlése legyen."
Abban a perben az Epic azzal érvelt, hogy az Apple jogellenesen monopolizálja az alkalmazások forgalmazásának és kifizetéseinek piacát az iPhone-okon. Az Epic azonban a legtöbb állításában vesztett, és az ítéletet a fellebbviteli bíróság helybenhagyta. Az Epic egy kulcsfontosságú pontot nyert meg, amely arra kötelezte az Apple-t, hogy a fejlesztők számára engedélyezze a külső fizetési lehetőségekre való hivatkozást. (Az Epic és más fejlesztők nemrég panaszt tettek a bíróságon, mondván, hogy az Apple nem tartja be ezt a követelményt.) A minisztérium szélesebb körben vizsgálta az Apple magatartását, mint az Epic az említett ügyben, és egy nagyon átfogó képet állított össze arról, hogy az Apple hogyan károsította meg a fogyasztókat. Ahelyett, hogy egy vagy két különálló káros cselekedet után kutattak volna, a jogellenes magatartás egymásra épülő mintáját igyekeztek megállapítani. "Az Apple folyamatosan kiterjeszti és eltolja a versenyellenes magatartás hatókörét és kategóriáit oly módon, hogy a cég magatartásának kumulatív versenyellenes hatása még erőteljesebb, mint az egyes, önmagában álló kizáró cselekményeké" - írja a kormány.
"A részletekben való elveszés helyett egyszerűen feltették és megválaszolták a kérdést, hogy miről szólnak ezek az ügyek" - mondja John Kwoka, a Northeastern University közgazdászprofesszora, aki nemrégiben az FTC elnökének, Lina Khannak a vezető közgazdásza volt. "Olyan keretbe foglalják, amely világossá teszi a probléma lényegét". Allensworth különösen szembetűnőnek találta a kereset leírását arról, hogy az Apple állítólagos versenyellenes magatartása milyen következményekkel járhat a jövőben is. "Ami igazán megragadott, az az a gondolat volt, hogy a szülők nem akarnak androidos telefont venni a gyerekeiknek, ha már van Apple-telefonjuk, mert ez valóban rontja az interoperációs és összekapcsolódási képességüket" - mondja Allensworth. "Ezen a piacon, ahol egy életre választasz egy ökoszisztémát, ez nagyon erős, mert a gyerekek már most be van zárva. Úgy értem, nem szó szerint, nem azt mondom, hogy nincs választási lehetőségük, de nagy valószínűséggel ragaszkodnak ahhoz a termékhez, amelyen 13 éves korukban felnőttek."
Az ügy részleteit azonban nehéz lesz bizonyítani. A kormány két különböző érintett piacot határozott meg, ami némi stratégiai rugalmasságot biztosít az előttünk álló küzdelemben. Az egyik az Egyesült Államok teljes okostelefon-piaca, amelyen belül a minisztérium szerint az Apple 65 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik. A másik ennek a piacnak egy részhalmaza, amelyet a hivatal a teljesítményalapú okostelefonok piacának nevez (alapvetően csúcskategóriás okostelefonok), és amelyen belül a kormány szerint az Apple piaci részesedése 70 százalék.
Az Apple szóvivőjének véleménye szerint a globális okostelefon-piac relevánsabb, hogy tükrözze, hol versenyez a vállalat. Az Apple sokkal kisebb részt birtokol ebből a tortából. Fred Sainz, az Apple szóvivője hivatalos közleményében úgy fogalmazott, hogy a panasz "veszélyezteti azt, hogy kik vagyunk mi, és azokat az elveket, amelyek az Apple-termékeket megkülönböztetik a versengő piacokon. Ha sikerrel járna, az akadályozná, hogy olyan technológiát hozzunk létre, amelyet az emberek az Apple-től elvárnak - ahol a hardver, a szoftver és a szolgáltatások találkoznak. Emellett veszélyes precedenst teremtene, felhatalmazva a kormányt arra, hogy komolyan beleszóljon az emberek technológiájának megtervezésébe."
De még ha a bíróság el is fogadja a minisztérium legszűkebb piaci definícióját, a 70 százalékos piaci részesedés is kihívást jelentő szám lehet a kormány számára az Apple erőfölényének bizonyítására. Összehasonlításképpen: a kormány a második, a Google reklámtechnológiai üzletága ellen indított monopóliumellenes perében azt állította, hogy a Google több mint 90 százalékos részesedést tartott fenn az amerikai kiadói hirdetéskiszolgálói piacon és 80 százalékos részesedést az amerikai hirdetési hálózatok piacán. Allensworth szerint az ügyészek ahelyett, hogy az érintett piacot az Apple operációs rendszerét futtató készülékekre korlátozták volna, úgy döntöttek, hogy az okostelefonok piacát választják csatatérnek, "ami a piac meghatározása szempontjából könnyű, de a monopolhatalom szempontjából nagyobb harc. Nagy vita lesz abból, hogy ez a 65-70 százalék monopolhelyzetet biztosít-e számukra vagy sem".
Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez a piaci részesedés valóban olyan erőfölényt biztosít-e az Apple-nek, amelyet a riválisok kizárásával gyakorolhat, a kormánynak be kell mutatnia, hogy az Apple képes az árakat emelni vagy a minőséget rontani anélkül, hogy elveszítené a vásárlókat - amire akkor számíthatnánk, ha a vásárlók szabadon választhatják ki a legjobb opciót. "A kérdés az, hogy a felhasználók ki fognak-e lépni, ki tudnak-e lépni". mondja Kwoka. "Ki fognak-e szállni a szolgáltatás romlása miatt? És szerintem - hasonlóan a Google-ügyhöz - valószínűleg lesznek bizonyítékok arra, hogy az Apple korlátozta vagy rontotta a szolgáltatás minőségét anélkül, hogy bárkit is elveszített volna"." Ez az Apple piaci hatalomgyakorlási képességének bizonyítása felé haladna.
A bíróság mérlegelni fogja az Apple érveit is, hogy milyen legitim üzleti okai voltak a kormány szerint kizáró jellegű döntések meghozatalára. Jonathan Kanter, a minisztérium trösztellenes részlegének vezetője többször is kijelentette, hogy az úgynevezett strukturális korrekciós intézkedéseket (vagy szétválasztásokat, mint például az AT&T szétválasztása 1982-ben) előnyben részesíti a magatartási intézkedésekkel szemben (azaz a versenyellenes magatartás megváltoztatására vagy megszüntetésére vonatkozó követelményekkel szemben, mint például a Microsoft 2001-es beleegyező határozata). Szakértők szerint azonban a szétválasztás ebben az esetben kétséges, és az állítólagos káros magatartás megszüntetésére irányuló végzések megfelelőbbek és hihetőbbek lehetnek.
Az ügyészek jellemzően nem szégyenlősek, ha arról van szó, hogy a sajtónak elmondják, hogy minden lehetőség terítéken van. De a hivatal tisztviselői nem tértek ki arra, hogy pontosan milyen jogorvoslatokat keresnek. Ehelyett azt hangsúlyozták, hogy az ügy az Apple állítólagos károkért való felelősségének értékelésével kezdődik. "Szerintem a szétválasztás nagyon valószínűtlen" - mondja Allensworth. "Úgy tűnik, nem kérnek belőle. Azt kérik a bíróságtól, hogy tiltsa meg a gyakorlatot a cégnek, ami azt jelenti, hogy hagyják abba azt, amire panaszkodnak. Ebben az értelemben valami olyasmit kérnek, ami nagyon hasonló ahhoz, amit Európa az Apple-től kért"." Az európai digitális piaci törvény megköveteli a kijelölt kapuőröktől, hogy olyan változtatásokat hajtsanak végre a termékeiken, amelyek a bizottság szerint versenyképesebb környezetet teremtenek.
A magatartási jogorvoslatok síkosak és nehezen követhetők, míg a szétválasztások döntőek és véglegesek. De ebben az esetben, mondja Allensworth, "nagyon nehéz arra gondolni, hogy szétválasztjuk ezt a céget, és azt mondjuk, hogy az Apple készíthet mobiltelefonokat, de nem készíthet operációs rendszert, nem lehet alkalmazásboltja, nem lehet iMessage-je". A magatartási jogorvoslatok azonban saját problémákkal és a jogorvoslat feltételeivel kapcsolatos folyamatos konfliktusokkal járhatnak - erre példa a véget nem érő Epic kontra Apple saga. Kwoka szerint az Apple "kitalálhatja, hogyan szórhat homokot ennek a folyamatnak a fogaskerekeibe".
A trösztellenes ügy valószínűleg évekig elhúzódik majd, hiszen a minisztérium folyamatban lévő, 2020-ban a Google ellen indított ügye csak 2023-ban került bíróság elé, és még akár két évig nem várható jogorvoslat vagy pénzügyi következmény. De ennek van jó oldala is: az ügyészek addig is figyelni fogják, hogyan kezeli Európa a DMA-t, és milyen szabályok és végrehajtási mechanizmusok működnek a digitális piacokon a verseny beindítása érdekében.