30%-ot emelkedett az olajár június vége óta, és ennek nyomán ismét szárnyra kaptak azok a jóslatok, hogy ez majd romba dönti a lakossági fogyasztást az USA-ban. Véleményem szerint inkább az inflációs várakozásokra gyakorolt negatív hatásoktól kell tartani és nem a fogyasztás visszaesésétől. Az alábbi ábrán az látható, hogy az amerikai személyes kiadásokon (PCE) belül mennyit tesz ki az energia jellegű költés. Jól látható, hogy az 1980-as évek elejéhez képest, a jövedelmek és az egyéb kiadások növekedésével párhuzamosan, jócskán lecsökkent az energia súlya a kiadásokon belül. Ezért úgy gondolom, hogy az amerikai fogyasztó kellő kapacitással rendelkezik a magasabb olajárral szemben. Azonban amikor olyan termék ára nő, amit gyakran vásárolunk, akkor annak a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk és irreálisan megemelhetjük az inflációs várakozásainkat. A várakozások emelkedése pedig gyakran önbeteljesítő hatással bír, különösen akkor, ha az inflációról van szó.

forrás: fred.stlouisfed.org