Hülyékkel vagy körülvéve? Tudom, mit érzel.

Próbálsz logikusan érvelni valakinek, aztán meglepetten nézed végig, ahogy minden egyes szavad úgy pereg le elméjének zárt faláról, mint sár a biciklikerékről. A különbség csak az, hogy a kerék általában nem egy helyben forog. És bár a zárt elméjű emberek baromira bosszantóak lehetnek, a Te életedet valójában nem ők keserítik meg.

Nem az emberekkel van ugyanis gondod, hanem a glükózzal.

Mi van?? A felháborodásod akár jogos is lehetne, de mindjárt megérted, miről beszélek. Előtte azonban gondolj csak bele, mennyire összetett az emberi szervezet. Mennyi mindennek kell együtt mozognia, változnia, összehangoltan működnie ahhoz, hogy ezeket a sorokat Te most olvashasd. Vagy ahhoz, hogy egy általad idiótának tartott emberrel egyáltalán szóba állhass.

Tudom, most azt gondolod, hogy ez utóbbiért kár dolgoznia a szervezetednek, de rengeteg más csodálatos dolgot is ennek a harmonikus működésnek köszönhetsz. És most képzeld el, hogy az agyad mennyi munkát végez ennek érdekében minden egyes századmásodpercben. Neki nincsen szabadsága.

Mindezek fényében térjünk most rá a kritikus gondolkodásra. Legyünk őszinték, ez nem létszükséglete a testnek. A lélegzéshez nem kell, az evéshez sem kell belőle túl sok, és mint rengeteg példa mutatja, a párosodás is könnyen kivitelezhető nélküle.

Persze az értelmes beszélgetéshez, az önreflexióhoz, a fejlődéshez már igencsak szükséges (lenne). De hát lehet élni ezek nélkül is, nem igaz? Nézz csak körül, milyen sokaknak sikerül a környezetedben.

És akkor jössz Te, elvárva, hogy valamit, ami nem létszükséglet, minden ember működtessen. Hogy mindenki használja az agyát, ha már van. De nem fogja. Méghozzá a glükóz miatt nem teszi. Az a helyzet ugyanis, hogy rengeteget glükózt fogyaszt el az agyunk a szellemi munkával, és ezt a szervezetünk nem igazán szereti. Próbál optimalizálni. Mert az elsődleges cél évszázezredek óta a túlélés, és minden, ami energiahiányos állapotot eredményez, potenciális veszélyt hordoz magában.

A legtöbb embernek nem kell 8000 méter fölé másznia ahhoz, hogy nehezére essen a komplex agyi tevékenységek működtetése. Megtörténik ez itt a síkvidéken is. És akkor jössz Te az érveiddel, az igazaddal, a gondolkodásra ösztönző gondolataiddal…

Ugyan már! Néhány kivételtől eltekintve senkit nem fogsz meggyőzni. Akinek nyitott az elméje, már meggyőzte magát, akinek pedig zárt, az nem fogja feláldozni a glükózraktárát miattad.

Amint ezt megérted, már nem szorongsz egy ilyen találkozáskor, hanem csak mosolyogsz, elköszönsz, és élvezed, hogy süt a nap. 🙂

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Képzeld el, hogy hiányzik az egyik karod. Képzeld el, hogy
Tovább
Körbenézek, és azt látom, hogy sokak számára a mocskolódás a
Tovább
Rengeteg jó kívánságot mondunk egymásnak nap mint nap. Vannak, akik
Tovább
Talán már késő? Egy kérdés, amit annyi ember feltesz magának
Tovább
Csak nézel értetlenül, összetörve. Hogy lehet, hogy vége? Hogy lehet
Tovább
Talán nincs nagyobb tragédia annál, ha egy élet úgy fejeződik
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük