Az a pici gyerek is megérdemel egy ölelést, aki benned van.
Az a pici gyerek, aki fél, hogy nem elég jó, ezért kétségbeesetten várja az elismerést bárhonnan. Aki éhezve szedegeti fel a legapróbb szeretetmorzsákat is, amiket elé dobnak. Aki naivan vágyik a békére és a biztonságra. Aki egyre ritkábban mer előbújni, mert már annyi atyainak mondott pofon csattant.
Nem kell szégyellned őt, ezt a pici gyereket magadban. Tök rendben van, hogy időnként kiabál ott belül, máskor meg csak gubbaszt magzatpózban. Nem vele van baj, és nem is a világgal.
Egyszerűen csak nem érted a pici gyereket a nagy világban. Nem érted, miért érinti őt egy-egy mondat vagy tett olyan súlyosan. Nem érted, miért húz vissza, amikor haladnál a munkádban vagy egy emberi kapcsolatodban. És sokszor nemhogy nem érted, de még észre sem veszed, amikor a pici gyerek előbukkan.
Csak azt érzed, hogy gáz van. Azt érzed, hogy kevés vagy. Azt érzed, hogy valahol elvesztél, és nincs, akibe kapaszkodhatsz.
Nem kell bántanod őt, ezt a pici gyereket magadban. Attól nem lesz jobb sem neki, sem a világnak. Attól lesz jobb, ha átöleled, elfogadod, és megadod neki azt a figyelmet, amit a környezetétől hiába várna.
Mert amint megérted és felvállalod azt a pici gyermeket magadban, már nem akarod takargatni, hanem elkezdesz gondoskodni róla. És amint elkezdesz gondoskodni róla, elkezd megszűnni a mások által be nem töltött, be nem tölthető hiányállapota.
És már nem lesz szüksége elfojtásra, kiabálásra vagy magzatpózra. Mert már szabad vagy.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.