Egy éve, február közepén lépett életbe az USA és Kína által kötött kereskedelmi megállapodás. Donald Trump mindig is büszke volt arra, hogy milyen kitűnő üzletember és milyen nagyszerű megállapodásokat tud kötni, az utóbbiról még könyvet is írt (Art of the Deal). Noha rövid elnökségét általában minden területen a vagdalkozó twitter politika jellemezte, gazdaságpolitikájában két fő csapásirány volt tetten érhető. Otthon csökkentette a vállalatokat és a gazdagokat terhelő adókat, nemzetközi szintéren pedig kereskedelemi háborúkat vívott, amiket saját elmondása szerint könnyű megnyerni. Trump a 2016-os kampányát az elveszített amerikai munkahelyek visszaszerzésére építette fel. A feldolgozóipar hanyatlásáért elsősorban Kínát és Mexikót tette felelőssé, leegyszerűsítve mindig a hatalmas amerikai kereskedelmi hiányra hivatkozott ezekkel az országokkal szemben, ami szerinte jól mutatta az USA hátrányos helyzetét a nemzetközi kereskedelemben. Trump a megoldást a kereskedelmi partnerekkel szemben kivetett adókban látta, Kína esetében 2018 és 2019 nyara között 550 milliárd dollár értékű importra vetett ki 25% körüli adókulcsot. Ezeket a vámokat a Kínából importáló amerikai cégek fizették be, így sok elemzés szerint a költségeket igazából az Egyesült Államok polgárai viselték, hisz nekik kellett többet fizetni a kínai termékekért. 2019-ben átmenetileg tényleg mérséklődött valamit az USA külkereskedelmi hiánya Kínával szemben, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy sok más országgal szemben meg hirtelen megugrott a deficit, mert az addig Kínából szállított árukat máshonnan próbálták beszerezni. Trump, ráfordulva a novemberi elnökválasztásra, 2020. januárban nagy csinnadtrattával kereskedelmi megállapodást kötött Kínával. A megállapodás, amit Trump a valaha kötött legnagyszerűbb kereskedelmi egyezménynek titulált, részben csökkentette a vámokkal sújtott kínai import mértékét, cserébe pedig Kína vállalata, hogy 2020 és 2021 során a 200 milliárd dollárral több árut és szolgáltatást rendel az USA-ból, mint 2017-ben. Az azóta eltelt időszak azt mutatja, hogy Kína nem tudott, illetve nem akart megfelelni az elvárásnak.

Az összesített adatok szerint a megállapodás által érintett, Kínába irányuló amerikai export a tervezett mennyiségnek csupán kevesebb, mint 60 százalékát érte el. Természetesen a gyengébb amerikai export számokban a COVID járvány hatása is benne van, de ettől még látszik, hogy a vámok egyáltalán nem váltották be Trump várakozásait.

(A cikk eredetileg a Világgazdaság 2021. február 10-i számában jelent meg.)